Miért van az, hogy velem nem törődik senki?

szia,

Sajnos nem tudhatjuk, hogy mi a baja a családodnak, nem ismerünk téged, nem tudjuk miket mondasz, vagy csinálsz jól, vagy rosszul.

Talán kérdezd meg őket, hogy miért bánnak így veled.

Amikor megszuletett a kisbabad, senki nem latogatott meg? Szinte hihetetlen, komolyan.

Valoszinu valamit rosszul csinalsz, mert azert aki tenyleg aranyos, es erdeklodo mas irant (nemcsak magaval foglalkozik), azert sokan latogatjak, hivjak telefonon.

De amikor uj lakasba koltoztetek, meghivtal egyaltalan valakit?

Ez a baba dolog érdekes kérdés.

Nem lehet, hogy esetleg csak tapintatosak akartak lenni, azért nem mentek? Habár nem tudom mikor volt ez.

lehet csak egy kis időt akartak nektek hagyni, hogy szokjatok, erősödjetek..

Az emberek nagyon kiszámíthatatlanok, mindenkinek - a mai világban - van valamilyen gondja, problémája, de van, hogy elfeledkezik másokéról, de olyasféle ember is van, aki a sajátjával nem törődik, másokét helyezi előnybe. Ha a két ellentét találkozik jó nem sülhet ki belőle. Valahogy meg kell találni az arany középutat.

Én is az a 'lelki-szemetesláda' típus vagyok. Mindig meghallgatok másokat, tanácsokat osztok, segítek - persze csak ismerősöknek, barátoknak.

Úgy hiszem, hogy az a legrosszabb, ha ezt nem kapja vissza az ember. Ezt én is sokáig hiányoltam, de rájöttem: önző vagyok, ha ezt szeretném. Miért várjak el az emberektől olyan dolgot, amit ők nyilvánvalóan nem kívánnak teljesíteni? Lehet, hogy fáj a szeretet hiánya, de még mindig jobb, mint a gyűlölködés, utálat.

És, hogy miért? Az ember úgy lett kitalálva, hogy a számára unalmasnak, irreálisnak, érdektelennek hitt dolgok után ne érdeklődjön, ne kiváncsiskodjon. De az a bökkenő, hogy az ilyen ember nem barát, lehet rokon, hisz az családtól függ, de nem lehet igazbarát, akit nem érdekel, hogy épp meg vagy fázva, és ő is megfázhat, vagy hogy épp a szeszélyes korszakod éled - ő azért csak meglátogat, elmegy hozzád, tartja veled a kapcsolatot.

Mit tehetsz? Nem szabad a kapcsolataidat ezért félbeszakítani, szóval ne dobd el a barátaidat (?) azért, mert nem viszonoznak bizonyos dolgokat. Hisz, ha mindig elvárnánk a másiktól azt, amit mi nyújtunk, nem lenne érdekes a világ. Sok szeretetet kapnánk, de akkor minden unalmas lenne, és nem tudnánk örülni az igazán jó dolgoknak.

Véleményem szerint próbálj más kapcsolatokat kiépíteni, vezess naplót, oszd meg másokkal a problémáid, örömöd, érzéseid.

Megértelek, velem is ez van. Csak én a barátaimért teszem ki a lelkem, őt meg lesajnálnak... senkit nem szeret igazán. Az a pár fiú barátom is aki van évek óta csak azért kedves mert még mindig azt reméli, hogy egyszer lefektethet...

Szerintem nem veled van a baj, egyszerűen csak ők ilyen emberek. Nem érdemelnek meg téged. Rossz közegbe kerültél, nem passzoltok össze velük. DE egyébként szerintem te még mindig értékesebb ember vagy, mint ők. Próbálj barátokat találni, a rokonsággal pedig ne foglalkozz. Mi se vagyunk jóban a rokonainkkal, nagyon különbözőek vagyunk, és a legtöbben kétszínűek. Mi pedig ebből inkább nem kérünk. A szemünkbe kedvesek a hátunkban meg forgatják a kést... ott vágnak át, ahol tudnak stb. Nem érdemes velük szerencsétlenkedni. Örülj a babádnak, legalább nem lábatlankodnak, van időd a babával lenni :) de majd ha kérnek valamit legyen eszedben, hogy hogy viszonyultak hozzád... majd mondd, hogy segítenél, de sajnos nem érsz rá a pici minden idődet leköti. És mosolyogj. Kitartás! :)