Mit tennétek a helyemben? Tele vagyok kétségekkel.

NE dobd el a szerelmet a kisgyerek ugyis találkozhat az apjával gyakrabban találkozanak te meg maradj a szerelmeddel

Én majdnem hogy gyerek szemmel írok, s nem ezért mondanám, hogy a gyerek az első, hanem azért mert a gyereket később befolyásolhatja az hogy most mi történik vele, én nekem van egy ismerősöm, akinek a szülei rég elváltak, s mindegyik külön életet él, de mégis egy család ként élnek, mivel így a gyerekek, ugyanúgy láthatják apjukat anyjukat, attól függetlenül, hogy az apa és anya az már rég nem szereti egymást, s nem is házasok, de a gyerekek miatt meg tudnak élni egy fedél alatt. Szerintem ezt is meglehetne próbálni, de ehhez az is kell, hogy a férj elfogadja hogy mi a helyzet.

Előző lennék: még hozzáfűznék, hogy persze örökre nem kell így lennie, csak addig míg a gyerek nem lesz nagyobb, hogy megértse mi a helyzet, míg kicsi addig hiába magyarázza az ember, ugyanúgy sokk ként veszi az egészet, azt utána meg 16 éves korban kamaszként a várost tartja rettegésben a szülők háta mögött mert, így alakult a lelki világa... szóval azt is nézni kell hogy a jövőben ebből eredően milyen személyisége lesz,saját bőrömön is tapasztalva mondom ezt, gyerek szemszögéből, egy szülő nem mindig tudhatja egy gyereknek mi a jó, mivel ő már sok mindent megért, s ebben a kegyetlen rohanó világban más minden, mint mondjuk az ő gyerekkorában, bár már én is kicsit meglepődök így 17 évesen hogy a 4-5 évvel fiatalabbak mennyivel másabbak, sokkal több mindent megmernek tenni, s sokkal szemtelenebbek, az oktatókkal, s a szüleikkel, de ez van, sok mindent nem várok, miután már a karácsony szelleme is ott tart hogy a marketing üzletek felfalták, s november elején már az van kiírva, hogy boldog karácsonyt a tesco bejáratára, s az óvodában azt mesélik a gyereknek, hogy a mikulás nem létezik, meg hogy az apa meg az anya állítja karácsonyfát azért kell lefeküdni aludni, így fenn áll a kérdés, s hol maradnak azok az örömök melyekben egész kicsi koromtól még 12-13 éves koromig hittem, annak ellenére hogy mindig felkutattam ajándékaim, mert olyan szép volt az a békesség, s az idill. Kissé eltértem témától, de ez is egy érdekes dolog szerintem, s egyben felháborgató.

Hát a kettő között lenne a legjobb, minden esetre nekem még számít az, hogy kinek szülök gyereket, így nem kerülnék ilyen szar helyzetbe, minden esetre én azt ajánlom, ha már így alakult, hogy annyit legyen a gyerek az apjával amennyit akar, ha vele szeretne lenni, ne tiltsd meg. Azért egy kis szégyenérzet lenne bennem :( Sajnálom, hogy sokakból ez hiányzik :(

Nem mondtam, hogy bárminek is előtte állnék, de egyesek gondolatolvasók :) Tudod van különbség nagyképűség és meggondolt, racionális döntés között, és lepontozhatsz, nekem akkor is ez a véleményem, akárhány embernek is nem tetszik és akárhányan is gondolnak nagyképűnek.

Nézd én nem ismerlek, így bántani sincsem okom téged. Mégis azt mondom, hogy ha 3 hónap alatt annyira kiment az érzelem belőled, hogy képes lettél másba beleszeretni, akkor te az ex-et soha egy pillanatra sem szeretted, de azt nem vonom kétségbe, hogy azt HITTED, hogy szeretted.

Azt még hozzátenném, hogy figyelemre méltó az, hogy ex nem érted harcol, hanem a CSALÁD-ért. Mert ez nagy különbség. Gondolom több esélye lenne fordítva...