Mit tennétek a helyemben? Tele vagyok kétségekkel.
Visszamennétek a gyerek apjához akivel 3hónapja mentetek szét(ő még harcol a családjáért a mai napig) De közbe én rátaláltam szerelemre újra...
DE a fiam nem bírja az apja nélkül,emlegeti minden nap,ha itt van csak ő létezik neki,üvöltve sír és kérleli az apját,hogy ne menjen el amikor elbúcsúznak egymástól. Borzasztóan szívfájdító érzés ez nekem,mint édesanyának.
Dobjam el a szerelmemet,a boldogságomat a fiam érdekében? Nekem ő az első,a legfontosabb az életemben. Nézzem most is az ő érdekeit? Hogy oldjam meg ezt a nehéz helyzetet?
Ne menj vissza. A gyerek idővel megérti, hogy külön vagytok. Az apjával gondolom bármikor találkozhatna.
Viszont ha visszamész, senkinek nem lesz jó, a gyereknek sem, mert hidd el megérzi, hogy nincs köztetek minden rendben.
Engedd mindig az apával lenni, amikor csak ők akarják. Akár fele időben.
A gyerekért ne menj vissza, még jobban összezavarod, ha már döntöttél, ezen ne is gondolkozz.
Nekem nagyon különös,hogy 3 hónap után már megtaláltad az életed nagy szerelmét? Gondolom valamikor az apa is az volt? Nem te vagy a fontos,hanem a gyereked! Ne egy ábrándképet tarts fontosabbanak,hanem a férjedet és főleg a gyereket! Tisztázzátok,hogy mniért hagytad ott az apát,és maradjatok együtt. Ha a szerelmed mellett döntesz,akkor később a fiad téged okol a boldogtalan gyermekkoráért! Főleg,ha az új pasi sem válik be. Vagy ha inkább a pasira van szükséged,akkor add oda a fiad az apjának!
3 gyerek anyukája.
Régen ezt úgy mondták volna: a szerelmedet tarts szeretőnek, a gyerek apját meg családfőnek.
Ezt nem rosszindulatból mondom, nem értem, mi ebben a rossz. A szerelmek jönnek, majd mennek is általában, a gyereked apja viszont mindig ugyanaz marad. A szerelem múlékony, és az ember józan esze olyankor kikapcsol. Nem szabad a szerelemre hallgatni ilyen súlyos döntések meghozatalakor, ez olyan, mint a felindulásból való emberölés.
Ne legyél mártír - de legyél erős. Nem az egész boldogságodat dobod el a szerelemmel, ne tegyél úgy, mintha az az egy pasas okozná a boldogságodat. Az iszonyatos függőség volna. A boldogság mindig belülről fakad.
Persze ez a szokásos régies felfogás, hogy a gyerek miatt együtt kell maradni, különben szegénynek pokol lesz az élete az apuka nélkül.
Azért mert valakinek gyereke születik még nem jelenti azt, hogy nem gondolhat a saját boldogságára és egy olyan férfi mellett kell leélnie az életét, akit nem szeret.
Mellesleg ezt úgy mondom, hogy a szüleim elváltak, amikor 9 éves voltam, de amiatt sokkal jobb volt, hogy nem volt folytonos balhé és azt mondom, szinte tökéletes lett volna, ha anyukám nem kapott volna állandóan féltékenységi rohamot, amikor apámmal voltam. Ha Te (kérdező) ezt meg tudod oldani és bármikor találkozhat a gyerek az apukával, ne menj vissza a férjedhez.
annyit legyen az apjával, amennyit akar, akár a hét egyik felében, igazságosan megosztva!
ha te nem vagy belé szerelmes, nehogy összejöjj vele,
ok, nehéz kiskölökkel új párt találni de 3 hónap után szerintem még ne nagyon éld bele magad, hogy szerelmem így meg úgy... jó, de azért egy kicsit igen :)
találkozgassatok, majd megismered, hátha mégis a nagy ő,
én is szakítás után EGYBŐL találkoztam a "nagy Ő" vel, van ilyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!