Volt már ,hogy összecsaptak a fejed felett a villámok?

Igen, a három hét kint, 10 nap otthon még benne van a türéshatárban úgymond. Sajnálom a gyerekkorodban veled történteket. Ezzel kapcsolatban ö empatikus volt mindig is? A torta egyébként alapvetően nem jellemző ajándék férfi részéről a párjának. Mással gondolom azért meglepett.

Értem, vagyis úgy érthette, hogy mivel te belül sérült vagy, ezért nem ismered fel, ha valaki szeret téged igazán. Ez azért a jobbik eset valljuk be annál mint amit írtam. Amit javasolni tudok, hogy a régi barátokat, bármennyire is fájdalmas, engedd el. Náluk, akár csak a testvéreidnél, felvetődhet az irigység kérdése. Lehet irigyek rád, mert szép házban laktok, férjed jól keres stb. Nem tudom, sötétben tapogatozok. Egy biztos, ha ez van mögötte, akkor ennek annyi: az irigységet ugyanis testvérek között sem igazán lehet gyógyítani. Ennyi. Nehéz ez az elengedés? Rettentően. Nekem se megy igazán! De nem tudunk mit tenni. Mondjuk én a növéremet már 10 szer elengedtem volna de mit tegyek, bármikor ha anyukám hoz megyek, látnom kell öt is. Így azért jóval nehezebb..

Szóval: új barátok, önismeret,önfejlesztés stb. Hallgasd előadásokat yt on erröl vagy bármiről, ami érdekel. Mintegy gondolat elterelésként. Persze tudom, nehéz két kisgyerek folyamatos figyelmet követel, tényleg csak amikor alszanak akkor tudsz magaddal törődni, akkor meg lehet inkább jobb a csend.Ilyenkor nyáron nem kapsz senkitől segítséget gyermekfelügyelet tekintetében?

Lehet megsértődni meg lepontozni, de nem tudom mi szokott a barátoknál a beszédtéma lenni, azonban ha állandóan csak a kölykökről beszélsz (márpedig egy 24 órában otthon ülő anyuka életében mi más történne, mint Benőke fogzása), akkor elég hamar unalmassá válsz számukra.

Az ilyeneket én is leépítem, amíg meg nem jön a józan esze.

Meglehetősen depis nőnek tűnsz, elég hamar éles kanyart vettél a "barátaim elhanyagolnak" témáröl arra, hogy "vertek a szüleim, sajnáljatok". Sajnállak, engem is püfölt apám, de én ezt nem kötöm össze a magánéletemmel, mert az a múlt. Próbálj meg elvonatkoztatni és elgondolkodni azon, hogy mi miatt hanyagolnak el.

13. Így ahogy mondod. Akkor nem voltak irigyek, mert a nyomorúságot senki sem irigyli a másiktól. A jomodot viszont annál inkább. Ráadásul a mi társadalmunkban az irigység népbetegség is.

Nehéz, nagyon el vagy szigetelödve. Más kitörési pontot nem látok mint hogy az online térben próbálj új ismeretségeket kötni. Egyelőre ez is haladás lenne. Az alvásnál meg próbálj betenni valami előadást, amire figyelsz elalvás előtt. Olyan embert hallgass, akinek nem feltétlenül kellemes a hangja de el tudsz rá aludni. A cél, ne kattogjon, járjon az agyad a problémákon. Olyan témát válassz, ami azért érdekel, hogy valamennyire a hangra figyelj. Én már régóta igy alszom el, amikor nem a párommal vagyok.

Mondjuk nekem az is feltűnt, hogy te azt várod, hogy mindenki hozzád menjen.

Esetleg az is haladás lehetne, ha te is képes lennél átmenni családhoz, barátokhoz, nemcsak elvárnád, hogy mert neked van 2 gyereked, mindenki hozzád járuljon…

Ha kimozdulnál te is (anya vagyok, így igen, tisztában vagyok azzal, pakolni kell a kisgyerekek mellé, macerás az indulás stb). Neked is élmény lenne, lehet tervezni, felöltözni, ajándékkal kedveskedni is.

Bocsánat, de az emberi kapcsolatok jórésze (kivéve talán a kisgyerekeiddel valót, ahol nyilván te adsz, te szolgálod őket) igenis a kölcsönösségről szól.

Ha te ülsz a csonttoronyban és keseregsz azon, hogy senki nwm mwgy hozzád- azon nem lenne érdemes elgondolkodni, hogy esetleg te is tégy egy lépést?

"Mindig hívtuk jöjjenek,nem jonnek.Mi mentunk,de egy idő után nem,mert valahogy azt èreztem nem kíváncsiak ránk.Be is igazolódott,mert se kèp se hang mióta nem megyünk."

Utolsó, tanulj meg hallgatni. Nem könnyű, de hasznos