Jogos, ha nem megyek el a születésnapra?
Sziasztok!
Megpróbálom rövidre fogni:
Vannak viszonylag távoli rokonaink, akikkel ritkán találkozunk (volt, amikor 3 év alatt 1x) de ennek ellenére nagyon jó viszonyt ápol a 2 család.
Lesz a napokban egy születésnap, amire meghívtak minket, de valahogy azt érzem, hogy itt is kilógok a sorból. 2 testvérem van, és én vagyok a fekete bárány, értem itt ez alatt azt, hogy pl az én születésnapom hosszú évek óta elvan felejtve, míg a 2 testvéremnek meg van tartva, ez azért 10-12 éves koromban rosszul esett, most már közel 21-hez nem nagyon érdekel, de ugye az ember nem felejt.. Mindegy, tudnék mesélni rengeteg dolgot, a lényeg szerintem átjött.
Akik meghívtak is ugyanilyenek velem, amikor itt vannak velem nem nagyon beszélgetnek, míg mindenki mással igen.
Most pedig mindenkinek írtak külön, hogy meghívják a születésnapra őket, kivéve nekem.
Így meg, hogy őszinte legyek, nincs sok kedvem elmenni. Oké, családba tartozom, de nem nagyon érzem ezt.
Mit gondoltok erről?
Mármint, nem arról, hogy ilyen a kapcsolatom mindenkivel, ezt már megszoktam, épp emiatt nem is nagyon vagyok kíváncsi senkire sem a családból.
válasza: válasza:Nem ismerjük a körülményeket. Nem beszélgetnek veled összejövetelen, de te próbálkozol vagy akkor is elbújsz azért is, mint amikor jönnek hozzád felköszönteni?
Azért 21 évesen már elég felnőtt vagy nyitni egy beszélgetést, az 5 évesekhez szoktak odamenni.
Ha tüskés vagy, ne csodálkozz.
Ha meg feltűnően, szándékosan nem hívtak, nem mennék.
válasza:Van egy hasonló rokonom.
Összeveszett az anyukájával a párválasztáson. Én vele értettem egyet, már csak azért is, mert egy felnőtt nőnek nem tilthatja meg az anyja, hogy kihez menjen hozzá. Lett esküvő, meg is hívott rá, ott is voltunk, de előtte is elérhetetlen volt. Utána nem sokkal teherbe esett, gyereke lett. Mentünk volna babanézőbe, sosem vette fel a telefont, nem is hívott vissza. Közben az anyjával annyira megromlott a viszonya, hogy 2 évig az anyja az unokáját sem látta. Azóta normalizálódott a viszonyuk, a télen megszületett a második gyerekük. Akkor is hiába hívtam, hogy mikor mehetnénk el hozzájuk. Húsvéthétfőn, mikor locsolni voltam, elmondta a nagynénje, hogy az immár 4 éves kislány szomorkodott, hogy őt senki sem locsolja meg. Nosza, elmentem hozzájuk. Hát pont nem voltak otthon, mert az egész család elment templomba.
Őt se értem. Velem nem veszett össze, én sose álltam ebben a vitában az anyja mellé, őt számos alkalommal próbáltam hívni. Ha akkor nem volt alkalmas neki, vissza tudott volna hívni. Aztán én is eluntam, úgy látszik, nem kíváncsi rám. Az meg egyenesen vicc, hogy a kislánya szomorkodik, hogy nincs locsolója, de húsvéthétfőn a fél délelőttöt házon kívül töltik. Csöppet se biztos, hogy jövő húsvétkor olyan nagyon kívánkoznék odamenni hozzájuk. Csak azért a kislányt ismeretlenül is sajnálom.
Nem jön át a lényeg.
Évekig próbálkoztam helyre hozni a dolgokat, semmibe néztek, észre sem vették, hogy mi esik nekem rosszul.
Ne köszöntsön senki, így a legjobb mindenkinek. Évek óta leszarnak, valószínű most se fogja senkit érdekelni, hogy mi van velem.
Csak hogy tiszta legyen:
2 évvel ezelőtt eljöttek felköszönteni, de ez csak azért, mert anyám szólt nekik, hogy ne legyenek már pofátlanok, ha már mindenki másnak igyekeznek, nekem is. Míg nekem könyörögni kell, addig másnak már hónapokkal előtte le van szervezve minden a részükről. Ennél egyértelműbben nem is adhatnák a tudtomra, hogy nem én vagyok a kedvenc.
De, ismétlem, ez ma már nem érdekel, még gyerekként szarul esett.
Meglehetne beszélni a dolgokat, igen, de én kiakarok minél hamarabb lépni, a toxikus közeg sehol sem jó, legyen az család vagy nem család. Történt jópár dolog még, ez csak egy a sok közül.
Köszönöm a válaszokat! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!