Éreztétek már úgy, hogy elég volt az elvárásokból?
„A tanulj, képezd magad, mert különben nem tudsz megélni és lemaradsz a világ nagy versenypiacán.”
„A munkahelyen megfelelés, a főnököknek, vagy az üzleti partnereknek, ügyfeleknek, versengés, hogy meg legyen a pénz”
”Akinek nincsen munkája, annak megfelelés a környezte, a társadalom elvárásaival szemben, hogy legyen már munkád, mert a társadalom ezt várja el attól, akinek nincs”
„A családban való megfelelés, hogy jó szülők legyünk, jó példát mutassunk, jó házigazdák, vagy házi asszonyok legyünk, a szüleink büszkék legyenek ránk”
„Megfelelés önmagunkkal szemben, hogy elmondhassuk, én elértem ez, vagy azt az életben”
válasza:
válasza:Nekem soha senki nem szabott elvárást. Szabadléleknek neveltek. rám hagytak mindent h magam jöjjek rá a dolgok rejtekére. Ez máig így van és sokkal jobb. míg más gyerek hazaér 1ből mondják neki h mit csináljon. addig nekem nem szólnak.
Ettől függetlenül kipróbálnám mien 1kis elvárásos lét.
18/F
Általánosságban írtam, mert mindenki mással tud azonosulni.
Személy szerint én, a munkahelyi elvárásokba fáradtam bele. Az ember képzi magát, dolgozik, hogy megfeleljen a munkahelyén és jó legyen a munkájában.
De mindezt miért? Hogy szánalmas fizetést kapjon, ami alig elég arra, hogy megéljen belőle az ember. Az ember vált egy másik, majd egy harmadik munkahelyre, remélve, hogy ott majd többet keres, de közben az árak emelkednek, és ugyanott van.
Képzem magamat, de mire képzésnek vége, addigra már az nem ér semmit, ezért jön egy újabb képzés, gyűlnek a bizonyítványok, de minek, mert az életszínvonal ettől sem lett jobb, csak elment rá sok pénz.
válasza: válasza:AMiket írtál, azzal nem tudok azonosulni. túl tág.
Amik engem zavartak az főleg viselkedéshez kötöttek. Azthiszem későn érő típus vagyok, és most lázadok:) hétköznapi elvárások zavartak, apróságok, de rengeteg van belőlük... Főleg a személyes elvárások. Amikor valaki rádnyomja hogy milyennek kell lenned. Exem volt ilyen, talán miatta lett elegem... mellette állando megfelelési kényszerem volt, mindig változtattam magamamon,mert kerestem h mi az ami bejön neki. Aztán rájöttem hogy nem mindenen, nem az egyéniségemen kell változtatnom hanem rajta:) Azóta megszabadultam ezektől, már másnak sem "engedelmeskedem" ilyen szinten. NEm érdekel hogy XY szerint mi a jó és mi a rossz. Én én vagyok, és ezen nem vagyok hajlandó változtatni. A társadalom által elvárt viselkedési formák is ide tartoznak, annyi különbséggel, hogy empátia azért van bennem. Ha valaki puszta kötözködésből vár el tőlem bármit, azt lesheti. De nem cisnálok olyat amivel más embereket fokozottan zavarok, esetleg bajuk származhat belőle.
Köszönöm a hoxa.hu oldalán található cikket. Érdekes, hogy ott is pont ez volt a téma.
Az elmúlt 20év alatt már az ötödik munkahelyemet taposom, de sajnos mindig kiderül, hogy semmiért várják el a 200%-ot, persze mosollyal, lelkesen.
Mert ugye ha nem tetszik, ha leszarod, van helyetted másik. És manapság válogatni nem lehet, örülni kell, hogy van munkahely.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!