Hogyan lehet azt elviselni, ha az embernek meghalnak a szülei, de neki még nincs saját családja?
4-es: Nekem csak apám él, van egy párom, de nem élünk együtt. Gyerekem már nem lesz, közel 50 éves vagyok. Megfogyatkozott a baráti köröm is.
Állatot én se tartok. Már csak azért se, mert ha pl. hirtelen meghalnék vagy kórházba kerülnék (pl. szívroham az utca közepén), éhen halna szegény. Másrészt sose éltem együtt állattal, bár szeretem őket. Pl. a varjakat etetgetem mogyoróval, van, amelyik már megismer, olyan kis aranyosak.
Amúgy barátaid lehetnek bármikor, családod is lehet. Nem kell rettegni, én hasonló korod óta élek egyedül, anyukám akkor halt meg.
A holnapi program is az lesz, hogy megyek az ország másik végébe a temetőbe a sírokhoz egy csomó művirággal. Végiglátogatok egy csomó sírt.
Azert irigyellek.
En jobban orulnek ha nem lenne senki a mostani pereputty helyett ...
Nyugis eletem lenne feleslehes idegesites zaklatas miazmas helyett...
#8 azóta mi lett vele?
Lett saját családja, párja.
#9 anyukám 59 éves. Persze ahhoz, hogy ne éljen nagyon fiatal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!