Nem szeretnék a családi fotózáson részt venni, ez miért bunkóság?

A nagyim májusban lesz 70 éves, ő apukám részéről a nagymamám.

Szüleim elváltak, ANYÁM kitalálta, hogy legyen az az ajándék, hogy csináltatunk neki egy nagy képet, amin rajta van mind a 4 unokája. Az unokatestvérem, a két féltestvérem és én.

Viszont nekem ehhez nincs kedvem, azért, mert az apámmal és a családjával semmi kapcsolatom, nem is láttam apát lassan fél éve. 5 éves koromban váltak el, apa a szeretőjéhez költözött, a nő eltiltotta tőlem (vagy ő, vagy én alapon). 2-3 havonta titokban találkoztunk, ha épp a nagyszüleimnél voltam, de pl. még a gyerektartást is úgy fizeti anyának, hogy mama utalja el, apa pedig kp.-ban adja oda neki, hogy a felesége ne tudja. Az évek alatt a nőnek undorítóbbnál undorítóbb húzásai voltak, próbált összeugrasztani apával, a nagyszüleimmel, de még a nagybátyámmal is. Félti a nem létező örökségét, apával az első terhessége alatt végrendeletet akart íratni, hogy mindent a közös gyerekükre hagy, a szülés után a kórházban a legnagyobb gondja az volt, hogyan alakul így az öröklés a családban, mert ő fiút szült (ilyen egyszerű szegénykém). Úgy, hogy semmi nagy vagyon, örökség nincs ott, nagyszüleimnek van egy családi háza, amiben még ott lakik a nagybátyám és a családja, meg van ott két autó, ezt féltette a nő tőlem.

A két gyerekek 12 és 7 évesek, a lánynak két éve, karácsonykor magyarázta apa, hogy én is a testvére vagyok ám... Szóval ennyire van közeli kapcsolat.

Anya az elején még erőltette, hogy legyek jóban velük, mert hogy "ők is a családom", de a nő tényleg állandóan fúrt, mikor a házukat megvették, akkor is közölte, hogy a ház az övé, oda az mehet, akit ő beenged, engem nem fog. Anya ennek ellenére minden karácsonykor felpakolt ajándékokkal, hogy igenis adjam oda nekik, ha jönnek a nagyszüleimhez, nekem már ez is kellemetlen volt, de nem értette meg.

Most jött ezzel a fotózással, erre már határozottan mondtam, hogy nem. Alapból sem szeretek fotózkodni, egy személynek engedem, hogy fotózzon, mert ő tudja, mi az előnyös nekem, mit nem szeretek magamon, de ez a műtermi, beállított, egyenhátteres fotózkodás alapból béna. Főleg így, hogy olyanokkal kéne ott lennem, akikkel nem vagyok jóban, nem szeretjük egymást. Ma felhívott anyának az anyukája is, hogy "szomorúan hallja, mit mondtam", és hogy ennyit igazán ki fogok bírni, erőltessem meg magam. Úgy, hogy neki aztán ehhez az egészhez végleg semmi köze nincs (apa anyukájának lesz a szülinapja, nem neki).

Végül ma este felhívtam a nagyimat, aki miatt ez az egész van és elmondtam neki, mi van, min megy a balhé. Ő azt mondta, hogy örülne nagyon a képnek, de megérti az én álláspontomat, tudja, milyenek a családon belüli viszonyok és nem várja el, hogy megtegyem, ő annak is fog örülni, ha csak rólam kap egy képet bekeretezve (:D). Mondtam ezt most anyának, ő meg nekem esett, hogy gratulál, amiért elrontottam a meglepetést, akkor kezdhetek gondolkozni, mi legyen az ajándék (úgy, hogy a nagyim mondta, ő nem kér semmit, ne fáradjunk ezzel).