Zavarna, ha a lányod 1 év kapcsolat után házasodna? Mit csináljak?
Párommal 1 éve vagyunk együtt, márciusban eljegyzett.
Jövő nyáron szeretnénk egy nagy esküvőt, nekem az álmom a Bazilika, hercegnős ruha, minden egyéb. De mindig, mikor elkezdtük szervezni, bennem volt az is, hogy mennyire messze van, és én már holnap a felesége szeretnék lenni, nem várni még több, mint egy évet.
Ezért májusban tartjuk a polgári szertartást, utána lesz a legközelebbi barátainknak, családtagjainknak egy vacsora és buli (jövőre pedig egy "rendes" lakodalom).
A meghívókat a héten adtuk oda, mindenki boldog volt, az apámat leszámítva. Akivel sok "igazi" kapcsolatom nincs. Óvodás koromban vált el az anyámtól, az életemben azóta kis túlzással a vérkeringéssel rendelkező ATM szerepét töltötte be. Szülinapokon banki átutalás formájában köszöntött, majd felhívott, hogy utalt pénzt, boldog szülinapot. Karácsonyok, névnapok szintén. Ha kértem tőle segítséget, azt úgy oldotta meg, hogy kerített valakit, aki megcsinálta nekem az adott dolgot.
Annyiszor nem hívott fel szerintem az elmúlt 5 évben, mint most, a pár nap alatt.
Minek ez az esküvő, egyáltalán, mióta vagyunk mi együtt, hová rohanunk, mondjam már meg, hogy huszonévesen miért akarok feleséget játszani, ráérek én ezzel még. És hogy ennyi idő az semmi, mások össze sem költöznek ennyi idős kapcsolatba (együtt élünk kb. a kapcsolatunk kezdete óta). Én ezt a részéről inkább hisztinek érzem, de nem tudom... Az apám, legyen ott, de legszívesebben már azt mondtam volna neki, hogy ha ennyire zavarja, nem kell jönni, megoldjuk nélküle is.
Az 1 év eljegyzés egyáltalán nem kevés. Jó ötletnek tartom a polgári és az egyházi esküvőt külön tartani, ha megtehetitek anyagilag, hogy kétszer ünneplitek a házasságotokat, miért ne.
Senki nem szólhat bele a döntésetekbe, a szülők sem. Apukád véleményét nyilván befolyásolja a saját elpuskázott házassága, ehhez nektek semmi közötök. Ahogy itt sokan mondják, a ti házasságotokat ti alakítjátok. Lehet, hogy apukád nem volt a legtörődőbb apa, de elmondásod szerint azért mindig számíthattál rá, ha segítségre volt szükséged. Ezt is méltányolni kell. Ne azt nézd, amit nem adott, hanem amit adott.
Egy év bőven elég, hogy megismerd a másikat. :D Aha, persze.
Exem pl az együttélésünk harmadik évében erőszakolt meg, mert felb.ták a melóhelyen.
Ha én egyév után házasodok vele, akkor nem annyi lett volna, hogy kibszom, hanem még járhattam volna a bíróságra emiatt is.
#35.
Mondjuk minden pár más és más.
Meg minden ember más emberismereti képességekkel rendelkezik.
Én 1 év után simán megházasodnék az adott illetővel, mert én világ életemben emberekkel dolgozom és ki tudom szűrni ki az, aki nekem kell.
De van akinek egy élet is kevés rá, azt kell bevallani sok embernek, leginkább önmagában, hogy van aki egyszerre bevonzza a saját természete miatt a kellemetlenkedőket.(áldozat típus létező, és leginkább a nőknél fordul elő)
De ezt nem is szabad mindenkire kivetíteni.
Számtalan olyan példa van, hogy 1 év házasság életük végéig kitartott és ugyan annyi, 4-5 év együttélés után történt esküvőt megelőző utáni vallás...
Jól néz ki az is, hogy 3 évig együtt élsz valakivel stb.
Utána kisemmiz, mert nem házasodtok össze és futhatsz a vagyon meg minden után...
Szerintem amikor elkezdődik a közös jövő, már megfontolandó. És nem azért mert pénzt akarsz kifacsarni a másikból, hanem hogy teljesen egyenlő legyen a 2 fél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!