Igaza van a húgomnak? Örököltünk egy lakást felesben a húgommal.Be is költöztünk...

Én úgy gondolom,hogy le kellene ülnöd a húgoddal átbeszélni ezt a dolgot,és megoldást találni ami mindkettőtöknek jó lenne.Szerintem természetes,hogy 31 évesen már a pároddal szeretnéd élni az életedet,és gyereket szeretnétek.Az ember szereti a testvéreit,de azért nem az a normális,ha vele közös életet kénytelen élni.Ez igenis a húgod részéről önzés ha így akarja,és nem a tiédről.Nem várhatja tőled,hogy élj a párod nélkül,és mondj le a gyermekáldásról miatta,hisz neked ennek már nagyon itt az ideje.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy öreg lennél,de én szültem huszonévesen is,illetve 32 és 34 évesen,hát nem ez a kor az ideális a szülésre.Úgyhogy szerintem minél előbb.

Írtak előttem jó megoldásokat,ha nálatok valamelyik kivitelezhető oldjátok meg.Talán nála most az is szerepet játszik,hogy egyedül van,és ragaszkodik hozzád.Ami normális is,de nem a Te boldogságod árán.Senki nem áldozhatja fel ilyen formán magát a másikért.Bármilyen megoldást találtok is,maradjatok mindig szerető jó testvérek,nehogy az anyagiak miatt összevesszetek,de tisztázzátok mindenképpen ezt a helyzetet,legyetek függetlenek egymástól.Tudod,közös lónak....ahogy mondás is tartja.

Minden jót,sok sikert a megoldáshoz.

Szerintem is az lenne a legtisztabb, ha eladnatok, es mindenki boldogulna tovabbra ahogy tudna.

Egyaltalan nem onzosege, ahogy te gondolkodsz. Ennyi erobol azt is lehet mondani, hogy o az onzo.

Talan 50-50%. Ot is megertem, de tegedet is persze.

A testverednek, ha 5-8 evig nem lesz parkapcsolata, olyan, akihez hozzamegy, es egyutt elnek, akkor te 8 evig, varni fogsz? Te teszed tonkre az eletedet azert, mert a testverednek nincs parkapcsolata????? Azert akkor megiscsak o az onzo, es nem jol gondolkodik.

Mivel neked nem jo az a megoldas, ami neki, es neki sem jo a te megoldasod, ezert adjatok el a lakast. Igy a legigazsagosabb!

Az, hogy o odavesz alberlot, es neked utalja a penzt, es te veszel fel hitelt, ez ujabb bonyodalmakra adna csak okot, hiszen sajnos hogy nem lehet tudni, hogyan alakul az eletetek. A legjobb tiszta lappal indulni mindenkinek a sajat maga utjan. Nem kozoskodni!

Magyarazd el a testverednek, hogy te nem teheted tonkre a parkapcsolatodat oerte, hiszen o sem teszi tonkre az eletet miattad!

Az egy dolog, hogy o egyedulallo, es nem tudna egyedul hitelt fizetni, ha lesz egy milliomos baratja, aki a hazaba fogja vinni a testveredet, akkor mi lesz a lakassal?

Esetleg egy-par ev kulfoldi munka is nagyon nagy segitseg lenne mindegyikotoknek!!! Mi is kulfoldon kerestuk meg a lakasra valot, itt tenyleg meglehet!!!!

Szia!

A "Be is költöztünk" feltételezi azt, hogy odáig éltetek valahol. Oda nem mehet vissza a húgod, a pénzt pedig lekötni addig, amíg nem tud magának lakást venni?

Egyébként nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Nem egy, nem kettő olyan ismerősöm van, aki egyedül vett fel hitelt, mondván: ha nem tudja fizetni a részleteket vagy kiadja albérletbe az egészet vagy egyetemista/főiskolás albérlőt fogad maga mellé.

Meg kéne értenie, hogy neked szükséged van már a saját családra, gyerekekre. Azt pedig nem lehet, csak kettesben. Nem te vagy önző, hanem a húgod.

Üdv.

én is azon az állásponton vagyok, h egyszerűbb, ha tisztán fele fele, eladjátok, boldogultok, akinek ahogy sikerül. sok sok jövőbeni vitát lehet így megelőzni, ha nem éltek együtt, ha nem látjátok nap mint nap egymás boldogságát, szomorúságát, hanem inkább külön vagytok szoros kapcsolatban.

szóval én is arra bíztatlak, h valahogy oldjátok meg, h szeparálódjatok.

DE! egyre figylej (én is így nevelem a gyerekeimet, majd az élet bebizonyítja, h jól gondolom e): neked az ég világon senkid ninscen, csak a testvéred! őt ismered (az összes ismerősöd közül) a legrégebben, és ő is így van veled! nem akarok ünneprontó lenni, de hapsik jönnek mennek az életünkben. anyámékon látom, h a huga nemrég vált el a férjétől, a gyerekei kirepültek, már régen nagymama. már nem dolgozik, szóval, ha anyuval nem lenne jóban, akkor szinte egyedül lenne. most, h az idejéből rengeteg szabadidő felszabadult, megint visszatlált anyuhoz és tök jól megvannak. sőt! együtt szilvesztereznek!

a fiaimnak is azt mondom, h szeresd a testvéredet,mert egy tesó örökké ráér egy jó játékra vagy dumapartira, ha örgek lesznek és mi már nem leszük, akkor egy jó kis emlékezésre, nosztalgiázásra, az emlékszel, amikor... kezdetű sztorizgatásra! anyun is látom, h tök boldog, h ismét sülve főve együtt vannak a hugával, kanasztáznak scrable-öznek, jókat dumálnak. pedig az előző harminc évben sokkal ritkábban és rövidebb ideig találkzotak, hisz mindenki élte az életét.

szóval te sem tudhatod, h a te életed hogyan alakul, nehogy elmard magad mellől. sőt még egy apró szentimentális megjegyzés: én belehalnék a fájdalomba, ha a két gyerekem összeveszne az örökségén, és emiatt egyik a másikat leönzőzné... :)