Mi fér bele az ex asszonnyal való kapcsolattartásba, ha van közös gyerek, annak tudatában, hogy új életet kezdtem, melyben szintén már ott egy kisgyermek?

Továbbra sem értem miért baj egy baráti viszony?! Miért ne szeretnék egymást, ha senki nem tett semmi rosszat. Elmúlt a szerelem, igen. Külön élünk, igen. Továbbra is szeretjük és tiszteljük egymást, mert ettől még család vagyunk, szülők vagyunk, igen.

Én nevelem a közös gyermekünket és ha új párom van, ő is elfogadja, hogy ennek a gyereknek van egy apja is. Attól, hogy ő belépett az életünkbe még nem kell a helyét átvennie. Az új asszony is fogadja el, hogy a párja meglévő gyerekének is van anyja is! Ennyi.

Ok, nálunk ez belefér. Nálatok nem.

Tanulság a kérdezőnek: mindenképp beszéld meg a pároddal, hogy ti hogyan gondoljátok és hogyan tudjátok elképzelni a jövőtöket, mert ezek igen hosszútávú döntések.

Abban úgy látom mind egyetértünk, hogy a gyerekek a legfontosabbak!

Minek kellene beleférni?

Az ünnepeknek(születés,névnapok,iskolai),edzések,versenyek,havonta legalább két óra megbeszélni a gyermeketek jövőjét,egészségi/lelki állapotát,elfoglaltságait stb.

Ezt nem csak én mondom, hogy család vagyunk, hanem ő is. Nekünk ez így jó. A távolélő nagymama, akit csak évente egyszer látunk, ő is a családhoz tartozik. Mi ilyen szinten nem teszünk különbséget, hogy akkor egymásnak a volt családja vagyunk, de a gyerek nekünk és mi neki a családja vagyunk... nekünk ez a felfogás sokkal zavarosabb. A család az család, ha már egyszer valaki beletartozik, akkor benne is marad, nincsenek kivételek, hogy igen, de x meg y egymásnak már nem családja. Szerintünk ez az, ami értelmetlen.

Nem kötelező egyetérteni velem, csak próbáltam válaszolni a kérdésre, de mindenki úgy csinálja, ahogy akarja.