Milyen középső gyerekként felnőni? Mik a tapasztalatok?

Ezt a középső gyerek mindig elvan felejtve, én átéltem.

Anyukánk, beteg volt, mondták is hogy nincs sok hátra neki. Az emlékezetével is problémák voltak már. Bementunk 3-man a kórházba hozzá és mind a két tesomat megismerte, tőlem meg azt kérdezte, hogy ki vagyok.

Legidősebb vagyok. Le se sz*rtak sose. Csak nőttem, mint a gomba. Persze mindentől elvoltam tiltva. Menekültem, amint tudtam.

Középső gyereknek is jobb, mint legidősebbnek. Őt már nem fogták annyira, elmehetett bulizni is, későn érhetett haza, de közben figyeltek a tanulmányaira, sokáig babusgatták.

A legkisebbről viszont lehetőleg ne is beszéljünk. Totális odafigyelés hiány. Míg én rám nem figyeltek, de tiltottak mindentől, úgy rá nem figyelnek és nem is tiltják semmitől, még annyira sem mint a középsőt. 14 évesen már ivott, cigizett, szexelt, a szüleim csak nevettek rajta, hogy haha, egyszer élünk meg legalább nem tolvaj lett belőle.

Van egy barátnőm, ugyanígy 3 gyerekes családból, ugyanezt érzi ő is. Igazából mindegyikünknek xar.

Mi tiltva voltunk és totál lexarva. A középső gyerek gyengédebben volt fogva de már jobban ügyeltek rá, viszont ő se tud sehogy jót csinálni, mert a kisebb mindig a jobb marad, az ő kisbabájuk, az idősebbhez meg mindig csak hasonlítják.

A legkisebbnek sem jobb, mert elkényeztetett taknyosok, akik folyamatos szeretethiánnyal küzdenek.

De melyikünk nem?

6-os, dehogynem. Nem tudom, feltűnt-e, amit írtam, hogy a kicsit gyerekként kezelik felnőtt létére, engem lszrtak, a középső meg a király :D

Mindkét tesóm fiú.