Mit csinálnátok ha kiderülne, hogy a szüleitek valójában nem is a szüleitek?

Ha ennyi éven át úgy tudtam hogy ők a szüleim akkor egész életemben úgy is tekintek rájuk. Ők neveltek fel, ők gondoskodtak rólam.

Meglepődnék, de nem foglalkoztatna nagyon. Normális szüleim vannak, nem éreznék kényszert, hogy megkeressem az igaziakat. Szerintem a vér szerinti kapcsolatoknak nincs sok jelentősége.

Kiköpött édesanyám vagyok. Ekkora hasonlóság nem lehet véletlen müve. Így kapcsolatunk is jó. Azt pedig nem tudnám elképzelni ne mondta volna el hogy édesapám nem az édesapám pláne úgy hogy jól tudta az minden vágyam, hogy ez kiderüljön. (Míg otthon laktam nagyon rossz volt édesapámmal a kapcsolatunk) Ez mellett azt is tudta nem tudnék rá haragudni az iga6sag miatt.

Már régen meghalt az apám, de anyám csak néhány éve. De elmondott nekem valamit, hogy bocsássak meg, nem merte elmondani, hátha akkor elhagyom. Nem érezte, hogy nagyom szeretem? Az unokatestvérem 16 évesen teherbe esett, elküldték a keleti határra, rokonokhoz, mikor meglettem, akkor párnákba csomagolva hoztak Pestre. Nagyon hideg volt, így hónapokig nem látott senki. Aztán mindenki símán elhitte, hogy az ő gyerekük vagyok. De ez nem változtat azon a tényen, hogy igazi szüleimként őket szerettem.

#15, és a nővel, aki világra hozott téged, megismerkedtél? Hogyan élted meg, illetve ő mit mondott neked?

Úgy látszik, az 1950-es években sokszor megtörtént, hogy aki lány volt és úgy szült, odaadta a családból valakinek a csecsemőt, elrejtve a szégyent. Mindenhol akadt gyermektelen család, aki örömmel vállalta. DE hivatalosan senki sem tudhatta meg, mert ugye a Ratkó-törvények... Sokan lehetünk hasonló helyzetben.

Csak 16 volt, amikor én születtem, visszajött Pestre, tanult, pedagógus lett belőle. Igen, ismertem, hiszen a családba tartozott, de nagyon hűvös a stilus, őt csak egy botlásra emlékeztettem. Két szóval elmondta, aztán el is küldött, soha többé nem kerestem. DE most már hiába, mert meghalt covidban.

#15, #18 Köszönöm a választ, nagyon érdekes történet! Szerencsés vagy, hogy két ember gyermekükként szeretett és nevelt téged!

Tulajdonképpen unokatestvérem volt a szülőanyám, de akik felneveltek, azok pedig a keresztszüleim. Nagyon jó volt apámmal is, de anyámmal együtt voltam (elváltam, akkor) a haláláig. Nekem csak ők a szüleim, mindig azok is maradnak.