Mit lehet tenni olyan vendéggel, aki nem akar hazamenni?

Vannak olyan emberek, utcán vagy üzletben összetalálkozunk, nem lehet lerázni.

Egyszerűen nem veszi észre magát, valamelyik komolyabban mentális beteg, valamelyik csak idős, nem bír leállni.

De még egy kellemes, beszédes nő hagyján. Férfiak szoktak idegesíteni, amikor baromira nem érdekel a dumája, de csak mondja, mondja...

Amire próbálok kilyukadni, ilyen emberek nem feltétlenül érzékelik tisztán maguk körül a világot, ezért sem egyszerű "lekezelni".

Például van olyan mentális nyavalya, hogy ő az időt másképp érzékeli, tehát neki ugyanaz rövidebb időnek tűnik. Vagy épp hosszabbnak, azaz időérzékelés teljes zavara, érzéketlensége.

De milyen alkalomra erkezett?

Meddig maradt?

Pár óra plusz? Vagy napok?

Ebből a kérdésből nem derül ki.

#15 Vagy megmondani, hogy "Bocsi Feri, nekünk nem szimpatikus az itteni viselkedésünk, és azon gondolkoztunk a családdal, hogy nem szeretnénk már, hogy idén ide gyere, örülök, hogy jól érzed magad nálunk, de ennyire?"

És bingo, nem kell hazudni, meg lerázni senkit.

"Rokon, kedveljük, ezért nem akartunk bunkók lenni, de köpni-nyelni nem tudtunk ettől."

Föl nem foghatom, mit lehet kedvelni egy ilyen emberen.

De ha annyira akarod, végső soron udvariasan is lehet mondani, hogy "Kedves Géza, későre jár, fáradtak vagyunk, köszönjük, hogy meglátogattál minket, de kérlek, most már fáradj haza, mert elrakodnánk és lefeküdnénk."

Ez teljesen egyértelmű szöveg, de megsértődni se nagyon lehet rajta - ill. aki ezen is megsértődik, azzal aztán végképp nem érdemes tartani a kapcsolatot.

Nem értem, hogy minek akarsz udvarioskodni.

-Kati néni! Köszönjük az eddigi segítséget. Legyen szíves összepakolni és hazamenni, mert már nem kérünk a segítségéből.