Mit tegyek hogy ne essek depresszióba ha nem fogadnak el teljesen? A kérdés onnan ered hogy egy leszbikus 23 éves lány vagyok és elmondtam a családban de nem mindenkinek.De anyám aki tudja elfogadott de mégis megjegyzéseket tesz rám/másokra

Abszolút megértelek. Szintén ilyesmi cipőben. Ha szeretnél beszélgetni nyugodtan irj rám

29/n

Próbálkozhatsz fiúkkal barátkozni kezdetben. Sokkal elfogadóbb az ellenkező nem és könnyebb barátkozni. A visszahúzódó fiúkat is sokkal jobban elfogadják a lányok és ez fordítva is igaz. Ha nyitsz a fiúk felé borítékolható hogy lesznek barátaid, ez önbizalmat ad, és akkor már a lányok sem lesznek kemény diók.

Arra vigyázz hogy ne használjanak ki és lépjék át a határaidat. Önbizalomhiány esetén ezt könnyen megengedi az ember. Ha már valami kellemetlen, ott a határ.

Nem kell olyan helyre járni, ahol bántanak bármi miatt. Ennyire egyszerű a képlet.

Anyám és szeretem - nagy érv, tényleg, minden józanságnak híján. Akkor szeresd, és viseld el, hogy számára nem vagy fontos - vagy a nemi identitásod.

Én kevesebbért megszakítottam a kapcsolatot velük.

Nos, személy szerint a női homoszxualitással nincs bajom, mert nem jár a férfi nemi szerv vgbélbe történő dugdosásával. Ellenben a családodnak lehet nehéz azt is feldolgozni, hogy akkor a részedről kifújt, garantáltan nem lesz vér szerinti unoka. Már ha nem vagy bi.

Nem véletlen hogy a férfiakra használják a b.zi szót, nőkre nem. Mielőtt még valaki homofóbiával vádolna, azt sem kedvelem,ha egy férfi nőnek "csinálja meg" a se..ét. Gusztustalan, ki a fsz élvezi a szrszagú szxet? Ehhez tenyleg degeneráltnak kell lenni. Elég a szrszagot a wcben elviselni,,de hogy ezt valakik még a háló szobába is bevigyék? No mindegy. Kérdésedre válaszolva időt kell nekik hagyni. De hol lát anyukád noket egyutt? Éloben azért elég kevesen vállalják fel.