Olyan idézeteket szeretnék amik arról szólnak hogy valakit elvesztünk? (meghal)

[link]

[link]

[link]

Én hírtelen ezeket találtam.Remélem segítettem.

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled!"

“Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.”

Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje.

Séta az élet, semmi más,

Nincs érkezés, csak indulás!

Az út rögös, és nehéz,

De boldogulsz, ha nem félsz!

De soha ne feledd:

Egyszer megszűnik a sétatér,

A szív kialszik, s az élet véget ér

„… Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Ez a gyertya most érted égjen, Ki életed áldoztad értem, Ki meghaltál a szeretet oltárán, Pedig még oly fiatal voltál!...”

S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,

teszem, mivel egyetlen menedék ez,

hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.

Ezen a napon annyi mindent kell megköszönnöm neked: azt, hogy életet adtál, azt hogy felneveltél, megköszönöm azt a sok jót amit értem tettél. Megköszönöm, hogy megszidtál, hisz csak azért tetted, mert aggódtál értem, s tudtad ha most fáj is, később majd megértem, s eltöprengek a miérten. Neveltél a jóra, s féltettél a rossztól, mindig tiszta szívvel ótál a gonosztól, s ha mégis baj ért te mellettem álltál, hogyha bánat ért mindig vigasztaltál. Ápoltál, ha beteg voltam, s ha szomorú ború borult rám, te voltál az, ki megnevettettél ANYU.

Nem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kimélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek."

"Amit szívből adnak azt nem kell kérni. Amit kérni kel azt nem adják szívből."

"Ha valakit szerettünk, úgy adhatunk neki örök életet, ha mindig szeretjük. Mert a házak leégnek, az emberek meghalnak, de a szeretet örökké él."

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”

A GYERMEK CSAK AZT KÉPES SZERETNI, AKI ŐT SZERETI, ÉS CSAK SZERETETTEL LEHET NEVELNI!”

Contra vim mortis non est medicamen. - A halál ellen nincs orvosság.

Ne feledd el, sírva jöttél a világra, s körülötted mindenki mosolygott. Úgy kell élned, hogy mosolyogva menjél a másvilágra, s körülötted mindenki sírjon...

“Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” (Fekete István)

Emléked szívünkben örökké élni fog

Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,

És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.

Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:

Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.

Victor Hugo

Nagyon akartam élni még,

Érezni szívetek melegét.

Nem adta a sors nekem,

Elvámolta az életem.

Búcsú nélkül kellett elmennem,

Őrizzetek szívetekben.

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,

de a kegyetlen halál mindent összetépett.

Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,

nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

Egy reményünk van, mi éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozunk veled.

Öreg fának kidőlt törzse,

Két szép hajtás nőtt belőle.

Új hajtások sok virága,

Emlékeztet a vén fára.

Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.

Több szánakozóra talált,

mint irigyre e sír lakója:

szenvedett százszor is halált,

míg ledőlt végső nyugovóra.

Paul Scarron

Mindegy, mi voltam: voltam az ami,

Egy hang voltam az Isten énekében

És kár lett volna el nem hangzani.

Nagy Zoltán

Váratlanul ért a halál

Búcsú nélkül mentél el.

Aludd szépen örök álmod

Soha nem feledünk el.

Számunkra Te sohasem leszel halott

Örökké élni fogsz mint a csillagok

Drága jó szívét, két dolgos kezét

Áld meg Atyám.

S mi köszönjük, hogy ő lehetett a mi

Édesanyánk/édesapánk."

"Küzdelmes szenvedés volt életed,

Korán itt hagytál bennünket, a Te

szíved nem fáj, de a mienk vérzik

mert a fájdalmat csak az élők érzik…"

"Megpihen a dolgos jó apai szív

áldás és hála övezi e sírt,

Szerető férj voltál drága édesapa

Bánatos családodnak most az őrangyala"

Én nem haltam meg. Az ,ami nektek voltam, még mindig vagyok.

Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy

mindig.

Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út

másik oldalán megyek !"

"Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,

de a kegyetlen halál mindent összetépett.

Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,

nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

Egy reményünk van, mi éltet és vezet,

hogy egyszer majd találkozunk veled."

"Hiába hordjuk sírodra a virágot

Eltemettük veled az egész világot…"

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,

Soha el nem feledünk!"

"Hirtelen halálod

Nagy fájdalmat okozott,

De jóságod és szereteted

Szívünkben örökké élni fog.

Szívünkbe helyedet

Nem pótolja semmi,

Míg e földön élünk

Nem fogunk feledni."

,,Scheiden tut weh..."

vagyis búcsúzni fáj

Egy váratlan pillanat megtörte szívedet, számunkra nincs öröm, nincs bánat nélküled.

"Az Apák nem hallnak meg. Csak a szívük pihen meg örökre!"

"Nem halltál te meg, csak álmodni mentél!"

Kiknek szüleit nem fedi sírhalom,

Nem tudják mi is az az igazi fájdalom!

Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,

Soha el nem feledünk!

Nincs annyi könny mely méltán elsírat,

És sebeinkre írt ad és vigaszt!

Köszönjük neked Uram hogy ő a miénk volt

És az is marad, mert aki él szerettei szívében

Az nem hal meg csak távol van!!

Fájdalmat nekünk csak egyszer okoztál,

Amikor bennünket örökre itt hagytál!!

Leborulok némán sírod felett,

Áldva őrzőm emlékedet.

Mert szívedben nem volt csak jóság és szeretet,

Munka és küzdelem volt életed!

Minden mulandó a földön,

Minden elvész valaha.

Csak a szeretett suttog

Soha...Soha...!!

Elcsitul a szív mely értünk dobogott,

Pihen a kéz mely értünk dolgozott.

Aki szeret az soha el nem feled

Számunkra te soha nem leszel halott,

Ragyogni fogsz mint a csillagok!!

Kiderült az égbolt, felsütött a nap, de a mi bánatunk, örökre megmarad!

Mosolygós arukat nem látjuk többé,

emléketek szívünkben él örökké!

,,Neked enyhülést adott a halál,

De bús hitvesed enyhülést nem talál!''

"Hiába hordjuk sírodra a virágot

Eltemettük veled az egész világot…"

"Ha lenne még időm elég

Talán mindent megértenék

Ha lenne még idő elég

Talán mindent elmondanék…"

Mi fáj majd jobban

Mi itt örökre elveszett

Vagy ami él a múltban s onnan

kivenni többé nem lehet?...

"A virág elhervad rövid pár nap alatt,

De emléked szívünkben örökre megmarad.

Számunkra Te sosem leszel halott,

Örökké élni fogsz, mint a csillagok."

"Nyugszom... Így döntöttek az Istenek."

A test és lélek elválik,

S úgy érzed hazugság,

Hisz ő már most hiányzik,

S hiszed, az élet badarság.

Szeretnél megszűnni,

Hogy csak vele lehess,

Hogy ne kelljen elválni,

Ismét vele nevethess.

De ez a rút, csúnya,

Hátborzongató élet,

Őt más vizekre sodorta,

Ahol nem számítanak az évek.

Szárnyakat kapott,

Fehér hosszú ruhát.

Talán boldog is ott,

Otthon érzi magát.

Reméled, hogy visszatér,

Érzed hideg éjszakán,

Lágy kezeivel hozzád ér,

S meg is ölel talán.

Aztán rájössz, nincs ott,

Hisz nem is él már,

S te csak a levegőt karolod,

S közben a szíved fáj.

Lassan megnyugszol,

Hiányától ordítani tudnál,

Csöndben elalszol,

Hogy ne lássák, ismét sírtál…

Én nem haltam meg.Az ,ami nektek voltam,még mindig vagyok.

Nevezzetek a nevemen,beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen,ahogy mindig.

Nevessetek és gondoljatok rám,hiszen én itt vagyok veletek,csak én az út másik oldalán megyek !"