Normális az a gondolkodásmód hogy a férj az első utána a gyerekek????

Úgy nőttünk fel hogy édesanyám mindig ezt hangoztatta,egy naplopó sosem dolgozó édesapával aki nem dolgozott miközben anyám éjjel-nappal gürizett(és gürizik a mai napig is)és emiatt az idétlen konvervatív gondolkodásmódjuk miatt az ingyenélő apám mindig ott vigyorgott a szoba sarkában mint egy kisgyerek miközben anyám vagy 100x hozzám vágta hogy az első a férj.

Hatalmas traumát okoz a mai napig erre vissza gondolni,pedig 25 vagyok már.

Hogy lehet ilyen hülyén gondolkodni?

Hogy lehet fontosabb egy férj pláne egy minket folyton verő és ingyenélő férj mint a 4 gyereke??

Ez normális?Egy anyának az első a férje kell hogy legyen?? ..

Felfordul a gyomrom ettől de mit csináljak,anyám hagyja magát kizsákmányolni apámnak akit a mai napig megvetek.

Mert még ha esetleg apám maga lett volna a tökéletes férj,de konkrétan anyám 5.gyerekként nevelte fel.Volt olyan hogy egész nap odavolt dolgozni,apám bezárkózva a szobájában tv-zett egész nap mi meg gyerekként egész nap éheztünk és vártuk anyát haza este hogy csináljon enni,és akkor megjelent apánk zabálni,és ő volt az első....

Röhögött rajtunk apám oldalszemmel hogy na látjátok a férj az első..

Egyszerűen elkap a hányinger és sokkol hogy az én anyámnak teljesen komolyan az a gondolata hogy neki a férje az első,magyarul lehet egy olyan szituációban ahol választani kellene ott apám mentené meg nem pedig a gyerekeit minket...

Azóta már én is anya vagyok de nekem eszembe nem jutna hogy egy f*sz fontosabb legyen mint a gyerekem.

Ahogy anya lettem nekem első a gyerek,érte bármit.

De azt érzem hogy még mindig nem tettem túl magam ezen érzelmileg és lehet pszichológus kell mert apám olyan traumákat okozott ami a mai napig kihat rám,sokat szorongok még mindig ezeken.