Tegnap a barátom szülei megkértek rá hogy tegezzem őket, de hogyan?

Hát igen, ez elég zűrös.

NEkem a párom bátyja (anyukája testvére) kért hogy tegezzem, úgy elsőre mondta hogy "mondd hogy szia" hát én utána még 2x is tiszta zavaromban is "viszontlátásra"-t köszöntem.

Vajon sértésnek vennék ha nem tegeznéd őket?

Mondjuk, úgy közvetlenebb a kapcsolat, és kicsit másabb én örvendenék ha a barátom szülei ilyenek lennének...

Próbáld meg tegezni őket, tisztelettel, tehát nem használni vulgáris szavakat, meg beszólásokat pl "ne hülyéskedj!" (s társai) úgy akkor simán fog menni. és szerintem Neked is könnyebb egy idő után.

ÜDv

Igen, ez elég zűrös ügy, teljesen megértelek, mert nagyon kínos tud lenni ez a helyzet.

Én magam is furán vagyok ezzel, mert mikor megismerkedtem a párom szüleivel, egyszerűen egyikük sem mondta meg, hogy szólíthatom őket. Nem mondtak se bút, se bát, anyósom konkrétan "Kovácsné"-ként mutatkozott be, még a keresztnevét sem árulta el (jó darabig nyíltan ellenséges volt velem, mindenáron szét akart minket szedni párommal). A bemutatkozás alkalmával végig kimért, hűvös, de udvarias volt, látszott, hogy nem vagyok ínyére, de megbántani nem akart. Párom később elmondta, hogy szüleinek lehet "csókolommal" köszönni, ebből levettem, hogy ok, néni-bácsi-formula. Jó, el is voltam ezzel egy darabig, mígnem egy évnyi együttjárás után apósom megengedte, hogy tegezzem. Anyósom még mindig nem mondott semmit, de én úgy voltam vele, hogy ha apósomat tegezhetem, akkor őt is. Első, nagyon bátortalan tegezési kísérleteimre mindenféle pofavágásokkal reagált, de én ekkor már úgy gondoltam, hogy ha már egyszer letegeztem anélkül, hogy ő megengedte volna, most már nem fogom újra magázni. Szép is lett volna...

Azóta eltelt másfél év, a párom azóta már a férjem. Ekkor különös dolog történt.

Anyósom szüleit, akikkel egyébként egy lakásban élünk, magázom. Ez nekem teljesen jó így. Viszont férjem nagymamájának az öccse az esküvőn felajánlotta, hogy tegezzem. Most gondold el: nagymamit magázom, az öccsét tegezem. Vicces nem?

Anyósomat és apósomat azóta egyébként lehetőség szerint kerülöm frontálisan megszólítani. Inkább többes első személyt használok, helyzetre utalva, vagy általános alanyt. Ez néha nagyon körülményes, de sajna bennem is megvan ez a pszichés gátlás, ami megakadályozza, hogy igazán közvetlen legyek velük. Azt hiszem, ez már soha nem fog eltűnni, ezt viszont nagyon sajnálom.

Mindenesetre eldöntöttem, hogy az én gyerekeim barátai/batárnői már az első pillanattól fogva tegezhetnek majd engem. Legyen nekik könnyebb. :)

Á, meg lehet szokni egy idő után.

Más az persze, mint az előző válaszolónál, hogy önhatalmúlag tegez le valakit az ember, és annak nem tetszik. Ez tényleg feszélyező.

De ha már egyszer ő kért, akkor minden további nélkül. Egy hónap múlva már eszedbe sem jut, hogy magázni is lehetne.

Hu, en imadok tegezodni, szerintem tok jo dolog! Az elejen furcsa talan, de ahogy hozzaszoksz, majd meglatod, hogy nem lesz mar furcsa.

Ha megengedtek, hogy tegezd oket, akkor igenis tegezd oket, mert ha nem, akkor megserted oket, az illetlenseg lenne!!!

Gondolom szeretnek tegedet, es ugy gondoljak, hogy eleg fiatalosak meg, es szeretnenek veled kozelebbi kapcsolatba kerulni, kozvetlenebbek lenni hozzad!!! Mindenkeppen tegezd oket, szolitsd oket a nevukon, es felejtsd el, hogy mennyi idosek! Hidd el, hamarosan menni fog a dolog! Csak mondd nekik, hogy szia, sziasztok, es a tegezo beszed pedig mintha a szuleiddel beszelgetnel!

Ha valaki megengedi hogy tegezzed, koszond meg, es tegezd onnantol fogva mindig!!!

Szerintem a tiszteletet meg lehet adni tegeződve is,akit meg nem tisztelünk az magázva sem tudja kivívni magának.

Nálunk is családon belül tegez mindenki mindenkit.Az anyósomékat is tegezem én is.Az már más,hogy ezzel az általános ismeretlenül tegeződéssel nem értek egyet,ez nem tetszik nekem sem.De családon belül ez szokás kérdése.

Szerintem vedd ezt megtiszteltetésnek,és tegyél kívánságuk szerint.Meg fogod szokni.Én az idősebb családtagokat így is néninek-bácsinak hívom,csak tegezve.