Nagy bunkóság ha nem megyek haza a családhoz karácsonyra?

1.

Amikor az anyák sütnek-főznek, azt boldogan teszik, azokra gondolnak, akiket a legjobban szeretnek. Lehet, hogy elfáradnak, de ez is boldog fáradtság.

Nekik ez az igazi karácsonyi ajándék.

2.

Ha megszakítod a kapcsolatot, elvágod a szálakat, megbetegíted a szüleidet.

Érdemtelenül, hiszen szeretettel gondoskodtak rólad, neveltek fel.

3.

Gyökértelenné válsz, és lebegsz, mint hólyaf…hír a levegőben.

A gyökértelenség tudat alatt is megbetegít, mert az élethez szükség van a szeretetre, azt pedig ápolni kell. Ha ritka találkozásra van lehetőség, akkor is.

Nézz csak itt jkörül, hány témát találsz, ami a posztoló magánytól való szenvedéséről szól!

Egy évben egyszer kibírod, hogy hagyod, hogy kinyilvánítsák a szeretetüket, hogy azt viszonozva körbelátogatod apádat, anyádat, nagyszülődet, hogy feltöltsd a lelküket.

Legyőzve az önzésedet és vélt kényelmedet.

Amúgy a barátaid is a családjukkal lesznek így, úgy, amúgy.

Miért nem beszélsz erről őszintén anyuddal? Mert most ezzel megbünteted anyádat, mert rohanós a karácsony a rokonok miatt. Nálunk is az volt, utáltam. Helyette tartunk egy családi közös karácsonyt az én családommal, egyet a férjem családjával, szenteste meg döglés van, két ünnep között szintén. Nem kell megőrülni karácsonykor, viszont irtózatos rossz üzenete van ezért a szeretett rokonokra sem rányitni az ajtót.

Anyaként sokkolja, ha a gyerekem előállna hogy ő inkább ránk sem nyitja az ajtót, és mélyen elgondolkodnék, hogy vajon mit szurhattam el teljesen...

Egyébként a közös karácsonyok az öregek miatt fontosak, egy jó pár évtizede még egymás közelében laktak a családok, így nem merült fel hogy az unokatesók nem vagy alig ismerik egymást. Ma már az ország két végében, de inkább több országban élnek akár közeli rokonok is, szétestek a családok, nulla kapcsolattartás van, persze hogy nyűg összeülni, hiszen egy közös téma sincs. De szerintem ezt kommunikálni kell, normálisnak, viszont nem elzárni magunkat a rokonságtól. Van arra sajnos épp elég indok a világban, hülyeségek miatt ne rúgd magad alól ki az egyik legstabilabb alappillért.

Igen, ha amúgy normális és szerető szüleid voltak, ahogy írod, akkor bunkóság. Nekem nagyon sz*rul esne, ha a gyerekem nem nyitná rám az ajtót pont karácsonykor, és hidd el, ha lenne gyereked és felnőttként neked is azt mondaná, bocsi, de nem megy, mert neki nem felel meg, ahogy csináljátok, baromi rosszul éreznéd magad.

Egy évben egyszer ennyit kibírhatnál, ha amúgy szereted őket, senki nem tökéletes, ők sem. Max. megmondanám, hogy figyeljetek, ma megyek a nagyszülőkhöz, de ennyi, a következő 2 napban pihenek, vagy jövök haza vagy bármi.

De el sem menni, igen, gáz, mondom ezt úgy, hogy nekem igazi sz*r csal@dom volt, így sosem találkozunk, nemhogy karácsonykor. De ha normális szüleim lettek volna, elmegyek.

Anya, idén ne készülj annyit, én viszek magammal sütit, és vállalok valami húst is.

Vagy esetleg segíts neki.

Objektíve nem bunkóság, nem tartozik az alapvetően elvárt társadalmi formaságok közé (ellenben pl. egy közeli hozzátartozód temetésén nem megjelenni, ha lehetőséged volna rá, az bunkóságnak számít).

Viszont ez tökmindegy, mert nem a társadalom megítélése számít itt, hanem hogy anyádék mit fognak gondolni. Ha arra van kiépülve náluk minden, hogy a karácsony az ilyen, és te a része vagy, akkor nekik rosszul fog esni, az ő szemükben ez lehet bunkóság.

De leírom a saját véleményem is, nyugodtan lepontozhatnak az önjelölt mártírok:

Ez a te életed, úgy éled, ahogy akarod. Ha te annyira utálod ezt a mizériát, akkor ne menj. Kell ehhez egy nagy fokú önismeret azért, hogy tényleg olyan helyzet-e ez, amiből ki akarsz maradni vagy csak van nyűgös része, mert nem mindegy. A szüleid, nagyszüleid nem lesznek örökké veled, szóval ezek az alkalmak végesek. Érdemes ennek fényében átgondolni: ha tudnád, hogy soha többé nem lesz ilyen alkalom, akkor se akarnál menni? Szerintem teljesen valid válasz, hogy akkor se. Én is szeretem a szüleimet, mégsem használok minden pillanatot arra, hogy velük töltsem, mert irreális, nem erre vágyok, és az, hogy az ember emiatt áldozza fel a saját idejét/energiáját/kedvét, az nonszensz, mi több, gyáva dolog.

Viszont ha úgy gondolod, hogy ez más megvilágításba helyezi, és bánnád, ha kihagytad volna az utolsó közös karácsonyt, akkor inkább menj el, és próbáld meg esetleg tompítani valahogy a negatív oldalt: vagy ne egész időre menj, csak egy részére, vagy próbálj beszélni anyáddal, hogy hogyan tudnátok ezt az egészet másképp csinálni egy kicsit, hogy neked is jó legyen, és másoknak se legyen rosszabb.

(Hozzáteszem, hogy ha erre azt válaszolnád, hogy anyád nem lenne hajlandó meghallgatni sem az igényeidet vagy nem lenne hajlandó változtatni, az azért egy nagy redflag, hogy ők is a megszokáshoz ragaszkodnak, nem a családhoz magához.)