Találkozni apám eltitkolt gyerekével? Rossz ötlet vagy beleférne egyszer?
A szüleimnek régebben volt egy rossz időszakuk a házasságukat illetően, apának akkor lett egy viszonya. A nő terhes lett, nem akarta elvetetni, de apa mondta akkor is, hogy nem akar tőle gyereket, neki már van családja, gyereke és nem fogja vele tartani a kapcsolatot (a tartásdíjat egy összegben fizette ki neki).
Ez így is lett, eltelt 16 év és a szüleim házasságának valahol kellett is ez a "pofon", mert azóta máshogy állnak egymáshoz, apa is máshogy áll a családunkhoz, teljes az összhang. Mikor a páromnak meséltem ezt, ő el sem hitte...
Lényeg a lényeg, hogy apát megkereste a gyerek még májusban, hogy szeretne találkozni vele, tartani a kapcsolatot. Apa mondta neki akkor is, hogy nem, ne haragudjon.
Utána megtalált engem, én is azon az állásponton voltam, mint apukám. Le is tiltottam az üzenetet követően mindenhonnan. Aztán most újra megtalált, új fiókkal és nagyon szeretne találkozni, látja, hogy én is Pesten élek és "ez nem lehet véletlen", legalább egyszer muszáj találkoznunk, neki az anyján kívül már senkije sincs, vele nem túl fényes a kapcsolata és jó lenne egy családtag.
De nekem ő nem a családtagom, nem ismerem, nem vagyok rá kíváncsi. Ezt így nem írtam le neki, nyilván, de ez az igazság.
Arra is gondoltam, hogy oké, egyszer találkozom vele, elmondom az én álláspontomat is, és kérem, hogy hagyjon békén engem is, a családomat is a következőkben. Párom azt mondja, ezt nem szabad, igenis tartsam távol magam tőle és eszembe ne jusson találkozni vele...
Sajnálom valahol, mert biztos nincs egy könnyű élete, de nem gondolom, hogy az én felelősségem lenne...
Engedjük már el ezt, hogy ki hogyan örököl majd az apám után. Fárasztó eléggé, hogy úgy okoskodtok ebben, hogy semmit nem tudtok.
A kiskölyök az édesanyjának köszönje meg, hogy ilyen lett az élete!
Hallod magad? Most komolyan?
Hogyan lehetne szent a béke, meg minden happy, ha a féltestvéredben csak egy koloncot látsz, aki egy élő, érző személy, minden módon letiltva a nyomorult. Valami elképesztő, hogy milyen szemellenzővel él az egész kirakat családotok.
Egyszerűen homokba dugja mindenki a fejét, mintha nem is létezne az a gyerek. Azt értsd már meg, hogy ő ÉL, ÉREZ, LÉTEZIK. Ezt nem lehet azzal semmissé tenni, hogy nem veszel róla tudomást.
Nagyon meg fogjátok ezt még szívni, most még el sem tudod képzelni, hogyan fog ez a mérhetetlen közöny mindhármótok életére hatással lenni.
"ő ÉL, ÉREZ, LÉTEZIK"
Én ezt értem, nem is azt akarom, hogy kösse fel magát egy fára.
Hanem hagyjon békén, mert nem szeretnék vele semmiféle kapcsolatot.
De el nem tudom képzelni, hogy itt mindenki tapsikolva ugrálva örömében az apja balkézről született gyereke miatt, és sírva borulna a nyakába...
Tudod, mit adott át ezzel az apád neked?
Hogy a tetteinek nincsenek következményei. Nem kell a felelősséget vállalni, hiszen ha elfelejtjük, akkor nem is létezik a következmény, aki jelenleg egy kamasz, és majd fel is fog nőni. És hidd el, amit már írt valaki, egész életedben kísérteni fog ez az érzés, hiszen ha nem így lenne, nem kérdeznél most.
Tényleg, mi a búbánatos fészkes fenéért kérdeztél, ha felőled fel is fordulhat az a gyerek?
Azért, mert szerintem jobb lenne, ha egyszer személyesen megmondanám neki, hogy szálljon le rólam, rólunk és felejtse el a nagy családegyesítést, vagy bármit is akar.
Párom szerint ezt ne csináljam, mert az ilyeneknek nem kell engedni, apa is azt javasolta legutóbb, hogy ne is figyeljek rá, tiltsam le.
Igen, én olyan vagyok, hogy ami nem illik a kis világomba, arról nem veszek tudomást. 24 éves vagyok, eddig jól működött ez mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!