Találhat még társat egy 41 éves telt nő egy kisiskolás gyerkőccel? Van még esély a boldogságra? Kinek kell ilyen egyáltalán?
Szerintetek merre keresgéljek? Itthon dolgozom, szinte sehova nem jutok el itthonról. Marad a net, de arról sok rosszat is hallottam, no meg nem is vagyok már mai "csirke", bár a legtöbben max.35-nek saccolnak :=). Hogyan tovább? Van ötlet? Öntsetek kérlek, lelket belém!
Előre is köszönöm nektek!
Biztos van rá lehetőséged! Rengeteg pozitív példa van arra, hogy vannak akik 40-50-60évessen éltek a legboldogabb párkapcsolatban.
Ha korábban már volt tartós, tartalmas hosszú távú párkapcsolatod, az azt jelenti, hogy képes vagy kapcsolatban élni. Tudom mivel jár egy kapcsolat.
Ezért aztán minden esélyed meg van!
39/f
Mondjuk annak, aki maga is ebben a cipőben jár.
Smink, csinos ruha, sok mosolygás, nyitott szemmel járás de legfőképpen kimozdulási (bármilyen) alkalmak lesése.
Akár a gyereked sulijában a többi szölő között, akár kiránduláson, játszótéren, könyvtárban, a reggeli buszon, bárhol rádmosolyoghat a szerelem. Csak légy rá nyitott+ Fel a fejjel, mindenkinek jut pár!
Anyám pont ugyanilyen helyzetben van (de nem én vagayok a kisiskolás gyerek :P), neki sem jön össze semmi, de ő egyáltalán nem is tesz semmit érte. Két éve pl. úgy lett pasija, hogy az illető vízvezeték-szerelőként kijött megszerelni a vízórát... Mondjuk nem tartott sokáig a dolog...
Egyébként ő is otthonról dolgozik, emellett ráadásul kis faluban is lakik, barátai szinte nincsenek. Lehetősége nem nagyon van kimozdulni, a helyieket meg már kiismerte annyira, hogy egyik sem kell neki (szinte az összes korban hozzá illő alkesz, egyéb szenvedélybeteg, nyakig eladósodott, vagy bonyolult párkapcsolati viszonyai vannak).
A netet viszont tudom javasolni, annak ellenére is, hogy tényleg sok a kókler, meg a hazudozós ember. Én viszont neten ismerkedtem meg a párommal sok-sok éve, és a példás házasságunk élő bizonyíték arra, hogy nem csak rossz emberek vannak ott.
Óh, jaj! Ez olyan nagy baj? Az én lányom most 40 évesen találta meg az igaz barátját, akivel nagyon boldog. Viszont te nem vagy boldog valószínüleg, mert akkor nem kérnéd, hogy lelket öntsünk. Gondolsz arra, hogy a gyereked ebben a szomorú, nem lelkes légkörben mit lát, mit tanul, min növekedik fel? Vagy ő is búskomor lesz, vagy ott fog hagyni, ha elég nagy lesz ahhoz, hogy megtegye.Könnyen lehet, hogy te magad is lehangoltságban nőttél fel, és hát... így maradtál.
Viszont: Íme eljött az idő: KÖTELEZŐ változtatnod. Magadért és a gyerekedért. Csinosítsd ki magad, rendezzétek át a lakást, dobjátok fel színes takarókkal, vagy ami adódik, csak legyenek sárgák, narancssárgák, lilák. Menjetek el rendezvényekre az iskolában, és a városban. Iratkozz be valami nyelvtanfolyamra, vagy sport-egészség csoportba, és kirándulni!! Ott a buszon lehet ismeretségeket, barátságokat kötni, vagy találkoztok valakikkel gyaloglás vagy biciklizés közben. Hívjatok magatokhoz is osztálytársakat szülővel együtt.
De ha beszélgettek valakivel, óvakodj azzal szórakoztatni őket, hogy milyen szerencsétle sorsod van, mennyire magányos vagy, stb. Ezt az emberek nem szívesen hallgatják. És te magad is mit érsz vele? Lehet hogy sajnálni fognak, és esetleg ez pillanatnyilag pótolni látszik a szeretetet, a barátságot. De a sajnálás nem szeretet, és nem barátság. Úgy tudz jól beszélgetni, ha KÉRDEZEL. Ilyeneket kérdezhetsz: Voltatok már itt máskor is? Messze laktok? Láttatok már tengelicét? Szoktatok gombát szedni? Szoktatok szinházba vagy koncertre menni? Szeretitek .... ezt vagy azt a zenekart, együttest, színész, énekest, stb ..
Nyugi!
Én 25 éves vagyok, sokáig együtt voltam egy nálamnál 20 évvel idősebb pasassal. Minden rendben ment köztünk, tök jól megvoltunk. Majd egyszercsak bejelentette, hogy megismerkedett egy 40 éves hölggyel és hozzáköltözik. Csak úgy a semmiből...Valószínűleg jobban megtalálta a számítását a korabelieknél, pedig családot terveztünk mi is... A hölgynek, akivel azóta is együtt vannak szintén van gyermeke.
Úgyhogy nyugodj meg, tuti eljön neked is.
Köszi a sok bíztatást!
Igen, van tapasztalatom a hosszú kapcsolatban, házasságban. A férjemmel sok év ismeretség, együttjárás, részben együttélés után házasodtunk össze, ami még 10 évig tartott.
Nehogy félreértsétek, nem vagyok én sem búskomor, sem megkeseredett, sőt, akik ismernek, tudják, hogy bármikor benne vagyok egy jó kis fecsegős sütögetésben, grillezésben, kávézásban. Vannak jó ismerősök, de valahogy barátok nincsenek körülöttem, legalábbis én nem tartom annak őket, de azért jól megvagyunk.
A kis mazsolámmal eljárunk, persze (sulibulik, rendezvények, gyerekprogramok, edzés, versenyek, stb.), de itt nem találom módját az ismerkedésnek - vagy csak türelmetlen vagyok? Az egész napom jó, tartalmas, vidám (kisgyermekekkel foglalkozom) aztán délután, amikor már együtt vagyok az én kicsimmel, még jobb, mert sokat viccelődünk, beszélgetünk, játszunk. De este, amikor ő már alszik, valahogy hiányt érzek. Nem vagyok (még?) boldogtalan, csak érzem, hogy valami hiányzik ahhoz az egészhez, amiben már igazán jól érezném magam.
Remélem, értitek, bár bizonyára elég zavarosan fogalmaztam meg :=)
ne aggódj!
anyum is ennyi idős volt, mikor összejött az oszitársam apjával :D
10éve együtt vannak, utaznak, színházba járnak, szeretik egymást.
sohasem késő! :D
járj el mozogni, sétálni, gyerkőccel kirándulni, és a netet is próbáld ki. még ha nem is nagy szerelem, de összejöhet valami jó haverság.
barátnőm anyuja (fiatalon szült, most 42 éves, a lány 20) most talált párt magának a neten. a pasi 37, a nőci nem néz ki többnek 35nél, és tök jól megvannak.
használj ki minden lehetőséget az ismerkedésre! tudod, a nagy számok törvénye. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!