Negyvenes, ötvenes emberek miért házasodnak már össze, miért nem gondolnak ilyenkor már a gyermekeik örökségére?

47 éves vagyok. A lányom most 20 éves. Én se szólok bele a magánéletébe és ő sem az enyémbe.

A vagyonommal azt csinálok amit akarok. Szerencsére az én gyerekem nem haszonleső. Nem tekinti a vagyonomat az ő örökségének.

Kérdező, te egy haszonleső vagy. Apád/anyád simán eladhatja az ingatlanjait és fel is élheti. Így egy fillért sem örökölsz majd. Remélem így lesz.

A férjem 50 volt amikor megismertem, összeházasodtunk.

A gyerekei ellenünk jöttek.

3 felnőtt gyereke van. Annyi mindent megtettek hogy szétmenjünk, és olyan sokat ártottak hogy könyvet is írhatnánk róla.

De, nekem is csak 1 életem van, a férjemnek is csak 1.

Miért élnénk úgy ahogyan másoknak jó?

Az én részemről meg anyámék tiltakoztak meg akartak lebeszélni.

9 éve vagyunk házasok, és nekünk így kerek az élet.

Nem feltétlenül kell támadni a kérdezőt. Régebben sokkal átgondoltabbak voltak az emberek, kevesebb volt a válás, a vagyonper, a probléma, mert a régi szülők előre gondolkodtak, gondoltak a gyerekeikre is.

A világ átalakult ezzel kapcsolatban, nem biztos, hogy rossz irányba, de a kérdés valóban elgondolkodtató.

Nem mondom, hogy én soha nem fogok újrahazasodni 50 felett, de gondolni fogunk a gyerekem /gyerekeink biztonságara is, az teljesen biztos.

És nem a gyerek várja ezt el tőlem (sőt, ő egyáltalan nem!) hanem én szeretném így majd.

Kompromisszum mindenképp kell. De a gyerek szempontjabol örökségre várni azért az se egy szívmelengeto dolog.

Nekem meg el sem váltak a szüleim és ki is zártak az örökségből.

De tudod mit? Az ő házuk, vállalkozásuk, autójuk. Nekem van saját életem. És nem azért nem szeretem őket mert kizártak, hanem azért amiért 30 éves koromig bántottak lehordtak mindennek a külsőmet a belsőmet kritizálták és a kislányomra sem kíváncsiak . Nem tervezett gyerekük voltam.