Negyvenes, ötvenes emberek miért házasodnak már össze, miért nem gondolnak ilyenkor már a gyermekeik örökségére?

Mert még élni fognak akár ugyanennyit, és boldogok akarnak lenni?

Elég szomorú, ha egy negyven éves szülő gyermeke már az örökséggel számol, ahelyett, hogy saját maga teremtsen értéket az életében.

Negyenes házaspár tagjaként most eszembe jutott az egyik gyerekünk, aki nagycsoportos ovisként közölte, hogy majd ha meghalunk, megörökli a házunkat. Emlékeztettem rá, hogy a 70 éves Mama még mindig várja, hogy megörökölje a 90 éves Dédi házát, szóval kitartás életem, kitartás! :D

A házasság két ember döntése és nem a leendő örökös ügye. Ha az ötvenes szülő úgy dönt, akkor eladja a házat, vesz egy vityillót az olasz tengerparton és boldogan él a házastársával. A szülő nem azért él, hogy a gyerekét szolgálja. Megtette addig, amíg az képtelen volt fenntartani magát, de ötven évesen általában egyetemista vagy dolgozó gyereke van, vagy közel ahhoz, tehát ha házat meg vagyont akar, ugyanolyan lehetősége van megszerezni, mint annak előtte a szüleinek.

Még gyereket is csinálhatnak,úgyhogy lehet több fele megy az örökség.

Valami gond van? Szégyeld magad!

Na, az ilyen gyerek lenne kitagadva az örökségből!

Nem a házassággal van baj, hanem hogy nem írnak szerződést. Sok kapuzárási pánikos középkorú valóban megkergül és elherdálja a vagyont.