Most velem van a baj?
Először is 17/F vagyok. Szüleim nem elváltak. Tesómmal jo a kapcsolatom mivel még 4 éves. Apámmal utoljára 8 évesen beszélgettem 2 mondatnál többet. Egészen idáig nem beszélgettem vele szinte semmiről, egyszerűen nincs közös témánk. Hazajön és megkérdezi, hogy mi volt a suliba blabla. Tehát én lesz*rom, hogy mi van vele, különösebben nem érdekli a magánéletem, ami valamilyen szinten jó.
Anyámmal nem jövök ki jól! Egyszerűen nem ért meg semmiben. Minden negativ ill. pozitiv dolog az általános suliban kezdett jobban tudatosulni bennem. Állandóan rajtam volt. Mindent tudni akart, egyszerűen nem volt magánéletem, ezért folyton hazudok neki, hogy ne b*szogasson. De csak vele vagyok ilyen, másnak egyáltalán nem szoktam hazudni. Rengeteg konfliktusom volt/van vele. Amikor általánosba jártam sokszor volt olyan, hogy nem tudtam megtanulni valamit időre (megmondta, hogy egy anyagot hány percig tanulhatok), és naná, hogy nem tudtam neki visszamondani szó szerint, ezért begurult és ledobált mindent a polcaimról, kidobált egy csomó dolgot a sárba az ablakon keresztül, kukába is szórt dolgokat... Egyszerűen a legapróbb dolgokba is beleköt is rohadt nagy vitákat tud csinálni! Ezek a dolgok sokszor előfordultak. Egyszerűen minden lépésemet figyelte és ha valami neki nem tetszik akkor azt úgy kellett csinálnom ahogy ő akarta. Ja és nem volt ritka az, sem hogy folyton zsaroltak... Egészen mostanáig hazudok nekik, csakhogy ne baszogassanak! Próbáltam már beszélni velük ezekről a dolgokról, de akkor is kiabálás lett a vége... Nagyon-nagyon sokszor úgy voltam, hogy összepakolok és elhúzok!
Most bennem van a hiba, hogy elkezdtem hazudozni, vagy a régebbi időszak miatt lettem ilyen? Másnál ezek a dolgok is valamilyen szinten igy vannak?
De ezért köszönetet mondok nekik! Tudni fogom, hogy mi eshet kib*szott szarul egy gyereknek. Most ez lehet, hogy nem tűnik akkora nagy problémának, de engem ez nagyon zavar :( Szerintetek ez normális?
Minden a szexre vezethető vissza. Szüleid valószínűleg régóta nem voltak együtt, ezért édesanyád próbálja a gyengébbik hímet támadni, mert édesapáddal nem tud mit kezdeni, gondolom ők sem szoktak túl sűrűn beszélgetni. Kistesód pedig kicsi, ő még nem is igazán érti a körülötte zajló dolgot.
Van a szüleidnek testvére, akivel jó a viszonyod, esetleg nagyszülők? Ha igen, ne hezitálj bevonni a dologba egy "külsőst", aki hatással lehet a szülőkre!
Az, ha elmennél hazulról, csak mélyebb anti-reakciót váltana ki édesanyádékból, mivel ez a viselkedésük is egy fordított szeretet-kimutatás. Valami történhetett a múltban, ami hatással van az érzelemkifejezési mechanizmusukra.
És ne aggódj, a jó úton haladsz, ha meg szeretnéd oldani ezt a problémát, egyre közelebb vagy a nem-közhelyes felnőtté váláshoz.
Veled bizony.
Magyarul szólva az a típus vagy,akinek semmi se jó.
Javaslom,hogyha már tudod,hogy mi nem jó egy gyereknek,akkor soha meg ne nősülj,mert a nőknek se jó,egy állandóan hazudó,elégedetlenkedő,trágár pasi.
A leírás alapján nem veled van a baj. Anyukád nem hajlandó felfogni hogy te önálló személyiség vagy, nem az ő egyik végtagja. Vannak ilyen emberek. Hát, ha csak azzal tudod elérni, hogy ne veszekedjenek veled, akkor hazudj. Nekem is volt egyetemen olyan évfolyamtársam aki folyamatosan hazudozott az anyjának a tanulmányaival és a pasasaival kapcsolatban, mert nem akarta hallgatni a szövegelést. Így jó viszonyban tudott lenni a szüleivel, másképp nem ment volna. Én megértettem, mert nem ment másképp. Nincs ezzel gond, csak tudd majd megkülönböztetni azokat, akinek viszont nem kell hazudozni.
Elég nagy vagy és érett hogy el tudd dönteni jó-e amit csinálsz vagy nem. Hogy mit kell megtanulnod és hogy merre van az előre. Ha ez megy, akkor minden rendben :)
32/N
Előző vagyok. viszont ha így simán meg tudod oldani, hogy békén hagyjanak, a tehát ha a hazudozás beválik, akkor miért vagy pipa? Tudod hogy anyukád kissé neurotikus, mert az. Ilyen, ezzel kell együtt élnetek és ennek megfelelően kell kezelned. Ha hazudozol, akkor nem tudja meg amitől veszekedne, tehát kikerülted a konfliktust. Ha mégis kiderül valami, akkor mentsd a menthetőt, és került ki a veszekedését, de ne idegesítsd magad. Ha kiabál, hát kiabáljon, menj el otthonról, majd abbahagyja :)
Nem kell neked őt győzködni hogy igazad van valamiben. Minek? úgyse mész vele semmire, csak magadat idegesíted. Tanulj rendesen, hogy felvegyenek valami fősulira, menj koleszba majd ,és megoldódik a probléma.
Szerintem veszekedés abból lehet, ha elkezded az igazadat hajtogatni. nem? de hát ha meglátod, hogy felesleges, akkor nem lesz vita. Igen anya, sajnálom, legközelebb nem csinálok ilyet... kész. :)
Velem sose veszekedtek a szüleim. Mert elmondhattam ha valamit elszúrtam. ezért sokmindenről tudtak is. persze nem mindenről, de az nem is volt lényeges és nem tartozott rájuk.
Anno az én szüleim is hasonlóak voltak,mára beláttam hogy idióta voltam én is, tipikus lázadó kamasz!És hálát adok a jó égnek hogy ilyen nevelést kaptam!Ezt már kamatoztatom!Akkor rossz volt, és sértve éreztem magam!Sok vita volt...de ahogy felnőttem és benőtt a fejem lágya rájöttem hogy nem akartak ők nekem rosszat!Szerintem itt is ugyanez a helyzet!
Na meg apuka kezdeményezi a beszélgetéseket pl: "Hazajön és megkérdezi, hogy mi volt a suliba blabla. Tehát én lesz*rom, hogy mi van vele, különösebben nem érdekli a magánéletem, ami valamilyen szinten jó. "
Nem éheztetnek nem vernek csak nevelnek!Valószínű te se minta gyerekként viselkedsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!