Más hogy csinálja?

Kicsit jöttem ki hisztizni, ventillálni, stb (ki hogy nevezi) magam. Ma már megint eljutottam arra a pontra, hogy semmi nem ment. Semmi nem úgy sült el ahogy terveztem, semmi nincs meg. Tudom ez egy pici baba és 2 nagy gyerkőc mellett nem is baj, ha nem sikerül minden. Én ezt értem, meg azt is, hogy el kell engedni egy-két dolgot ilyenkor. De egyszerűen nem megy. Esküszöm az évek alatt egy komtrollmániás sárkány lettem.. Vagy nem is tudom. De nem tudom, hogy jutottam idáig. Mikor lettem én ilyen? Abba is belefáradtam, hogy itthon én tartsak mindet kézben. De tényleg mindent. Párom intézi a pénzt, meg az autókat. Tudom ez is nagy szó. De ezeken kívül minden apró kis szar az én dolgom. Az ügyek intézése, a gyerekek dolgai, a háztartás, bevásárlás stb. Egyedül vagyok mindenre. Párom alig van itthon, hétvégén sincs itthon túlzottan. Máshonnan sincs segítségem. Azt érzem egyszerűen elfáradtam. Mindenhogy. Tudom én vállaltam. De valahogy nem így képzeltem. Nem is ilyen volt az elején. Azt is lehetne mondani, hogy kiégtem.

Szerintem időnként depressziós is vagyok. Amit néha szerintme tudok uralni mikor jobb napok vannak. Emellett hülye kényszeres is. Ami lehet eddig is voltam, csak mostanra túl nőtt rajtam. Túl agyalok folyton mindent. Sokszor csak a negatívat látom.

Igen. Kersek szakembert. Csak ezt is lépésekben. Abár már eljutottam odáig, hogy telefonáljak, de nem tudom, senkit nem érek el. Lehet nyári szünet van ott is.

Esküszöm nem tudom más hogy csinálja.. Főleg aki még az anyagiakat is maga teremti. És ugyan úgy semmi segítsége.

Az is annyira fusztrál, hogy akár mennyire igyekszem össze szedni magam. Annyira nem megy. Tudom ez ilyen apró lépéses dolog. De egyszerűen megőrülök. Tényleg azt érzem, hogy soha semmi nem sikerül nekem,meg minden annyira rossz.

Tudom, ehhez semmit nem nagyon lehet hozzáfűzni, de úgy jól esett most kicsit kiírni magamból...