Hogy vezessem rá őket, hogy ez nekem szörnyen rosszul esik?

A bátyáméknak nemrég született kisbabájuk, akinek én nagyon szerettem volna keresztanyja lenni, viszont felkérték az anyuka, avagy a sógornőm húgát és párját.

Régen mindig hangoztattam nekik, hogy mennyire vágyok erre a szerepre, hogy ha egyszer lesz gyerekük, engem kérjenek fel, dehát úgy látszik ennyit ért.. Szinte éreztem, mielőtt megtörtént volna a keresztelő, hogy a másik lány lesz az, csak mert neki már van párja, ezzel ugyebár nyernek egy "ingyen" keresztapát is.

Azt tudni kell a lányról, a végleges keresztanyáról, hogy elég lázadó típus, egyáltalán nem tud lesüllyedni egy gyerek szintjére (ezt úgy értem, hogy nem szeret gügyögve babázni vagy szeretgetni őket, míg én imádok), emellett én pedagógia szakon vagyok az egyetemen, ő pedig egy sima recepciós. 2 év van köztünk, én 18 vagyok, ő 20 ha ez számít, különbség köztünk, hogy neki mindent megadtak, mindent alátettek, egy elkényeztetett lány és még ez is sikerült neki.

Úgy érzem, velem jobb nevelést kapna a kicsi, de nyilván mindig az anyuka nyer, az ő családtagjai számítanak és ők az elsők, csak mert a bátyjám az apuka, én miért szorulok ennyire háttérbe? Ugyanannyi jogom van a kicsi neveléséhez, és ha más nem, legalább engem IS felkérhettek volna. Csalódott vagyok.