Anyám nem akarta engedni, hogy vezessek, otthagytam az út szélén, és rosszul érzem magam. Mit tegyek?
Három éve van jogsim, használhatom a családi autókat, anyukámét és apukámét is. Ha menni akarok a városban valahová és éppen szabad valamelyikük autója, mindig engedik, hogy elvigyem. A fiatalabb testvéremet heti kétszer én viszem vidékre (15km) edzésre. Voltunk több 100+ kilométeres úton is, mindig engedték, hogy vezessek, apa ült mellettem, és adott tanácsokat. Hasznos is volt az elején, hogy előzéskor hányasba tegyem vissza milyen sebességnél, melyik autót, stb.
Ennyi az "előtörténet", a konkrét eset pedig a héten történt. Indultunk családi kirándulásra, de apukám nem volt otthon, őt a városban kellett felvennünk. Előtte nap megbeszéltük, hogy vezethetek. Ülök be az autóba induláskor, anyukám meg nem ült be mellém. Az út szélén elkezdett duzzogni, hogy ha én vezetek, akkor ő nem jön. Kérdeztem, hogy mi a gondja, konkrét választ nem adott. Próbáltam győzködni, hogy ha egyszer egyedül mehetek bárhová, akkor nem gondolom, hogy az ő felügyeletük alatt veszélyesebb lenne az út. Ha megbízhatatlan lennék, jogsit se kaptam volna és ő is látta az évek alatt, hogy nincs gond a vezetésemmel. Erre motyogott valamit arról, hogy de most nagyon sietünk, ami egyrészt igaz sem volt, másrészt apu is csak annyira lépi át a sebességhatárt, mint én... Mondtam, hogy üljön be és menjünk már, apa ránk várt. Akkor összekulcsolta a kezeit és sokadszorra is elmondta, hogy ha én vezetek akkor ő nem jön. Erre én elindultam és otthagytam. Elmentem apáért, persze nem mentünk el így a családi kirándulásra, hanem előbb haza anyámért.
Most kettős érzésem van, mégis anyám az anyám, de semmi értelmeset nem tudott mondani, úgy viselkedett mint egy óvodás... Apukám se szidott le, ezért is még erősebb a kettős érzésem, magamat is hülyének érzem, meg anyukám viselkedése se normális a szememben.
válasza:Azt nyilván te érzed, hogy pontosan milyen volt a helyzet, vagy milyen nem. Mindenesetre ha úgy történt ahogy leírtad akkor szerintem jól csináltad. Minden ember hisztizik néha és még fog is ha azt tanulja meg, hogy a hisztivel el tud érni valamit.
Az ilyen szerintem legjobb rövid úton lerendezni a másikkal és tudatni vele, hogy a hisztiben nem vagy partner.
Ezzel együtt persze leülhetnél megbeszélni anyukáddal, hogy ez mi volt, ő miért viselkedett így és hogy te miért viselkedtél így.
válasza:És neked mennyiből tartott volna átülni hogy akkor vezessen anyukád?
Biztos nem hagytam volna ott senkit az út szélén, pláne ha megbeszélt programunk van.
válasza: válasza: válasza:Félt, csak nem merte bevallani.
Én is ideges leszek, ha új vezető(pláne régi osztálytárs/szaktárs) mellé kell ülnöm, még megvannak az emlékek, milyen esetlenek kocsin kívül, milyen esetlenek voltak bringózás közben, egyszerűen félek.
Van olyan, aki mellé most se ülnék be, pedig már 30..
Anyukád nem bízik meg benned, ami érthető, hisz éveken át látott csetleni botlani elfelejteni ezt azt. Majd legyőzi a félelmet idővel(vagy nem)
Félni em óvodás dolog, sőt, a legtöbb ovisnak nincs elég veszélyérzete, innen is látszik, hogy éretlenek.
Bunkóság volt otthagyni, pedig érthető, hogy rosszul esett, de akkor is.
Én elnézést kérnék, legközelebb hagynám vezetni a saját autóját, ha akarja(az övével ezt megcsinálni nagyon ciki), joga van félni, csak nyögje ki, a félelemnek nincs racionális indoka.
Megaláztad, elnézés jár neki, beszéld meg vele, hogy rosszul esik, hogy nem bízik benned, szeretnéd ha változtatna és teljes értékű felnőttként kezelne.
Anyaként ez nagyon nehéz kérés.
válasza: válasza:3 évig nem félt, most meg hirtelen igen? Ha annyira fél attól ahogy vezetek, akkor meg miért engedne el egyedül, pláne miért bízná rám a kisebb tesóm?
Tényleg ennyi a történet. Nem tudom, hogy mit szeretett volna, ezt nem mondta. Ha mondta volna, akkor leírom. Előtte este megbeszéltük, hogy én vezetek, odafelé biztosan. Reggel fogtam a cuccokat amiket összeraktunk, levittem az autóba, apa hívott hogy mehetünk és szóltam anyának is hogy minden kész, mehetünk. Nem vesztünk össze semmin előtte, nem volt semmi szóváltás, este sem.
Úgy érzem, hogy bocsánatot kellene kérnem, de hogy őszinte legyek, nem tudom miért... Szerintem nem tettem olyat, ami miatt nekem kéne bocsánatot kérni. Kattog rajta az agyam, lehet ő már továbblépett, de nekem azért böki a csőröm.
válasza:Beültél a szüleid autójába, nem szálltál ki, mikor anyád akart vezetni, elvitted a kisebb tesódat anyádék kocsijával és nem tudod, miért kellene bocsánatot kérned?
Rosszul kezelted, a félelem meg bármitől előjöhet, lehet látott este a tvben valamit, vagy rémálma volt.. Tudja az ember félelemnék, hogy irracionális, de nem tud ellene tenni.
Én ugye félek a pókoktól, halálosan, de ha a gyerekem meg akar simogatni egyet, tegye.. A hideg kiráz, nem nagyon engedem neki, de néha hagyom, hogy rovarhoz/pókhoz nyúljon, mert tudom, hogy nem bánthatják, csakhát mégis.
Pókos rémálom után az egész házba békákat költöztetnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!