Ha elhunyna egy családtagotok, felajánlanátok a szerveit?

Nem kell felajánlani: "Magyarországon halála után mindenki szervdonornak tekinthető, amennyiben erről életében nem nyilatkozott írásos formában másképpen."

Ha kérnének beleegyező nyilatkozatot, akkor én hozzájárulnék.

Magyarországon úgy van a szabályozás, hogy ha az elhunyt életében nem tiltakozott a szervei felhasználása ellen, akkor felhasználhatók a szervei - a gyakorlatban persze ez valószínűleg úgy történik a kórházban, hogyha van elérhető családtag, őt megkérdezik erről és nyilván ha ő állítja, hogy a Pisti tutira nem akarta, akkor azt elfogadják. Kivétel ha kiskorú hal meg, ott kell a szülő beleegyezése írásban.

A kérdésre válaszul: nem tudom, nem voltam ilyen helyzetben, így érzésre azt mondanám, hogy jó érzés, hogy valaki más élete megmenthető a szervvel illetve azt gondolom, picit ezzel “tovább is él” az elhunyt (ami nyilván inkább egy vigasz). Arra nem hiszem, hogy gondolnék, hogy mi van ha “rossz ember” kapja, hiszem ezt nem tisztem eldönteni.

De lehet a konkrét helyzetben hallani sem akarnék arról, hogy a szerettemet “kipakolják”.

Nem Magyarországon élek. Nalunknpar éve vezették be a törvényt, hogy amennyiben nem nyilatkozol, donor vagy. A nyilatkozat konkretan 4 féle lehet:

igen, beleegyezem,

nem, nem egyezem bele

a partneremé/családomé a döntés joga

egy általam megnevezett személyé a döntés joga.

Ha szükséges lenne a hozzájárulásom, akkor igen.

Boncoláskor sajnos ígyis-úgyis "kipakolják", így ez "nem tartana vissza".

Bár mélységesen gyászolnék, önzőségnek tartanám ennek megtagadását. (Persze én nyilván ezt úgy mondom, hogy tudom a közeli hozzátartozóimról milyen a hozzáállásuk és ha erről nyilatkozniuk kéne még életük során, már rég fel lenne tüntetve, hogy donorok - Talán Amerikában ha jól emlékszem így működik).