Miért hányják a szememre, hogy nem foglalkozom a testvéremmel?

Szüleim elváltak, majd újra is házasodtak.

Anyáéknál van egy kislány féltesóm, 7 éves.

Apáéknál szintén, ő 6.

Amíg anyáéknál természetes volt, hogy felveszem, elviszem sétálni, megetetem már babakorában is, addig apáéknál 20 perces cirkusz volt abból, ha a síró babát felvettem volna, mert "én ne nyúljak hozzá, elejtem". 12 éves voltam, mikor született, tehát nem kisgyerek...

Az apám felesége szabályokat állított fel, a gyerek előtt nem lehet telefonozni, ipadezni, mert ne lásson képernyőt. Nem lehetett lefotózni se, egyszer látta, hogy videózom a kutyámat náluk, pont belesétált 10 másodpercre a gyerek is, elkezdett visítani nekem, hogy "a facebookra nem mehet, a facebookra nem mehet!!!". Kb. a gyerekre ránézni sem lehetett az engedélye nélkül. Ilyet, hogy elvinni sétálni, kérdezni sem lehetett.

Anyáék meg lazán állnak a mai napig mindenhez, a nevelőapám mondta régen is mindig, ha rám bízták a húgomat, mert kettesben szerettek volna programozni, hogy csak akkor hívjam őket, ha a mentőket is hívnám. Szóval bíztak bennem már az első perctől, ha bulit tartok otthon a kertben, alvásidőig a mai napig kint van velünk a húgom, beszélget, zenét kér ő is, de már két évesen is ott táncolt közöttünk. Nyilván figyelünk rá, de nagyon szociális kislány. A Budapest Parkban is volt már koncerten, most augusztus végén eljön velem Szegedre a SZIN-re, meg kirándulni, strandolni.

Ezzel szemben apáék még idén is fontolóra vették, hogy egy rokonunk ballagására nem akarnak jönni, mert hogy sokan lesznek és biztos egy idő után hangos lesz a zene is (kertiparti jellegű volt utána az ebéd, buli).

Szóval én nem is nagyon keresem így velük a kapcsolatot, fura a gyerek is (kérdezek tőle valamit, nem válaszol, csak néz rám például). De azt szokták látni, hogy a másik féltestvéremmel mennyit vagyok, hogy szoktam hozni Pestre is néha (itt tanulok, itt van lakásom).

Erre mondja nekem mama, hogy erről jó lenne apával beszélnem, mert hogy ő meg van sértődve, amiért velük, az ottani testvéremmel semmit nem foglalkozom, nem segítek nekik. Bszki, mikor segítettem volna, el lettem hajtva kis túlzással, hogy én a gyereket elejtem, meg hogy nem lehet bennem bízni...

Most ezzel mit kezdjek?

Nem érzem jogosnak, mert hiába a testvérem vér szerint, nem kötődöm hozzá, nem ismerem.