Szerintetek szemét vagyok, ha nem adok segítséget az egyik rokonomnak az iskolához?

Nem szemét.

Inkább csak kicsinyes.

Nekem a kérdés az, hogy mit nyersz azzal, hogy nem adod oda?

Fura ez a jegyzetes dolog is. Egyik oldalról ott van az emberben a düh, hogy mindenki az ő jegyzetéből tanul, miközben ő maga bejárt és jegyzetelt. Másrészt attól, hogy nem adom oda a jegyzetem a másik pont ugyanúgy nem fog bejárni.

A könyv is érdekes dolog. Nekem az össze jegyzetem, könyvem el volt rakva sokáig. A büdös életben többet nem vettem őket elő.

Nem a szemétség a jó szó, inkább hogy valami kisebbrendűségi érzések gyötörnek, ez áll amögött, hogy sajnálsz segíteni másnak, nem akarod, hogy neki könnyebb legyen. Miért lenne neked attól jobb, hogy neki rosszabb? Honnan jön ez a megkeseredettség, rosszindulat?

Hát én az egyetemi jegyzeteimet soha az életben többet nem használtam. Nem gondolom, hogy bele fogsz rokkanni, ha valamit nem ad vissza, de le is lehet másolni persze.

Az meg mekkora indokolatlanság, hogy "Hát, ha neked se adta oda senki, akkor nem vagy szemét."! Persze, pl. egy szülő érzelmileg elhanyagolta a gyerekét, majd ha ez a gyerek felnőtt korában ugyan ezt csinálja, akkor nem lehet azt mondani rá, hogy ez rossz dolog?? mert vele is ezt tették!? De, attól még kegyetlen, szociálisan alulfejlett cselekedet!

Függ attól is, milyen viszonyban álltok. Ha jó kapcsolatod van az illető rokonnal, elvárható, hogy azért a jegyzeteket add oda, főleg akkor, ha volt már korábban is ilyen segítség a részéről.

Ha viszont semleges a kapcsolatod vele, akkor nem várhatják el.

"Joggal tartasz tőle, hogy nem adja vissza/eltökíti? Vagy csak úgy, mert nem és kész? Nem mindegy."

De teljesen mindegy. Nem akarja oda adni. Az övé, joga van hozzá. Ha wc papirnak akarja használni, akkor annak használja, az ő dolga. Ennyi