Van, ahol a régimódi családmodell él? Milyen így az életetek, nem féltek a változástól?
Tehát, ahol anyuka van otthon a gyerekkel, ő intézi a sulit, különórákat, ő tanul vele, csinálnak programokat, viszi nyaralni stb. Apuka pedig megteremti erre az anyagiakat.
Nem kerül ezzel a nő kiszolgáltatott helyzetbe?
Régen ugye kevesebb volt a válás, ma pár megjelenés a bíróságon és senki nem szól egy szót sem, teljesen természetes dolog lett.
Nálunk a párom nagyon szeretne már gyereket, pár hónapja jött ez rá.
Viszont én addig nem, amíg saját magam le nem teszek valamit az asztalra, nem végzek a sulival, nem kezdek el dolgozni. Mert hiába mondja a párom, hogy ami az övé, az az enyém is, ez addig van így, amíg együtt vagyunk...
3 éve vagyunk egy pár, jövőre lesz az esküvőnk, de 15-20 éves házasságok is mennek tönkre...
Anyukám azt mondja, hogy ne gondolkozzak ezen, mert higgyem el, ilyen jó dolgom senki mellett nem lesz, egy férfi sem hordozna így a tenyerén, mint a párom. Meg hogy majd átgondolom én azt, hogy tényleg dolgozni szeretnék-e, mikor szembesülök azzal, hogy mennyit keresnek a pályakezdők és milyen nehéz elhelyezkedni. Látom én is, hogy nem könnyű, de akkor tényleg legyen annyi a jövőm, hogy szülök egy gyereket és őt látom el? 15-18 év múlva meg mihez kezdek? Szülők még egyet?!
Egy részem nekem is vágyik már babára, de közben vannak dolgok, amik zavarnak. Például, hogy a párom három helyen dolgozik, áll helyt, rengeteg felelősséggel a vállán. Hiába mondja, hogy ő kisbabát akar, ha ezeken nem változtat... Mert mikor akarna apa lenni, este 7-től 9-ig? Szóval én azt érzem, hogy az egész gyereknevelés rám szakadna, meg a gyereknek nem apja és anyja lenne, hanem anyja és bébiszitterje.
A másik, hogy azt hallgatom tőle is, szüleimtől is, hogy minek erőltetem ezt a szakot, ez nem nekem való. Negyedéves vagyok, egy évem van még, nem fogok a célegyenesben kiszállni... Szóval nem támogat, vagy biztat, hanem hallgatom, hogy ez időpocsékolás, gyerek mellett úgysem lesz nekem kedvem ehhez majd, feleslegesen húzom ezzel az időt.
Neki azért fontos az idő, mert 46 éves. Azt mondja, hogy 50 felett ő már nem akar babázni.
Mert az hol tanács, hogy a pénze miatt vagyok a párommal, vagy hogy a gyerekem majd szégyellni fog? 😂
Ez szimpla kötözködés, semmi több.
Ha valaha lesz is gyerekem, kicsit nyitottabb felfogású nevelést fog kapni, mint te kaptál! :)
Halalra van itelve az a kapcsolat, ahol a felek teljesen mast akarnak.
Ezt nem kell tovabb ragozni.
Szia, kérdező!
Szerintem ne vállalj még gyereket, amíg be nem fejezted a sulit, aztán majd meglátod!
Ha az anyagiak biztosítottak és minden klappol köztetek a pároddal, akkor is nehéz a gyerekkel, főleg, ha az apa egész nap dolgozik és te meg teljesen le vagy kötve és kiszolgáltatva.
Én azt tanácsolom neked, hogy a sulit mindenképpen fejezd be, aztán meglátod! :)
De ha te még nem akarsz gyereket, akkor semmiképp se vállalj, mert nagyon meg fogod bánni!!
Garancia semmire sincs, de a döntésed legyen a tiéd és ne másé!
Milyen szakon vagy?
Mihez szeretnél vele kezdeni?
#13: na, folytatod is... ennek mi értelme? Ennyire nem tudsz éretten kommunikálni, hogy nem bírod megállni az ilyen egóhízlaló visszavágásokat?
Egyébként velem mi is a gondod?
Az a baj, hogy én sosem gondolkoztam komolyan a gyerektémán, mindig lekötötte más a figyelmemet, energiámat. Eseménydús az életem, korábban is az volt.
Utána megismerkedtünk a párommal, ő kategorikusan elzárkózott attól, hogy neki valaha gyereke legyen. Mert csak a nyűg és a lemondás, felborítaná az életünket stb. Én sem ragaszkodtam feltétlenül az anyasághoz... Nekem akkor lenne a legjobb, ha lehetőség lenne itthon béranyaságra.
Ő meg pár hónapja mondja ezt, hogy milyen jó lenne egy gyerek... De szerintem nagyban közrejátszik az is, hogy két közeli baráticsaládban is nemrég lett kisbaba. Mert ő annyit lát ebből, hogy de cuki, de aranyos. De pl. ahhoz már nem lenne kedve, hogy egész nap ő szenvedjen a gyerekkel.
Ha minden jól megy, jövő ilyenkor már jogász leszek.
Az eredeti terv az volt, mikor jelentkeztem, hogy apukám irodáját viszem később tovább, de aztán jött a párom, ő azt szeretné, ha nála dolgoznék, mint jelölt. Én meg kezdem azt érezni, hogy ügyvéd nem is szeretnék lenni.
18-as: nem kell ügyvédnek lenned, de azért végezd el - pláne így, hogy két helyed is lehetne, ahol betanítanának tutira jól és tényleg megfogtad az Isten lábát!
Viszont arra mérget vehetsz, hogy ha gyereketek lesz, azzal te fogsz kínlódni és vége az arany életednek, de még fogadhattok bébicsőszt és akkor élhetsz te is - csak szegény gyerekkel nem lesznek a szülei eleget - így is megérné?!...!
Mar miert gondolkozna egy atlagos tini-huszas evein elejen jaro fiatal a gyerekteman komolyabban?
Azt gondolom, hogy optimalis esetben nem ez az elsodleges, hanem a tanulas, buli, elet, majd munka.
Szinte meg el se kezdtel elni, de maris lekotned magad egy apad korabeli csavoval es meg szulnel is neki szinte gyerekfejjel…
Hat, inkabb ne, mert borzasztoan meg fogod banni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!