Hogyan közöljem az anyósommmal, hogy nyugalmat szeretnék 4-5 napig?
A férjem szüleinél lakunk,január 14-ére vagyok kiírva.Már nagyon várom,csak aggódom, hogy a kórházból ha hazajöttünk,anyósom állandóan a nyakunkon fog lógni a baba miatt!Már most rettegek, hogy mit csinál majd meg helyettem(csak azért,hogy az alkalmatlanságomat bizonyítsa!!!). Nem akarom, hogy a baba közelébe menjen senki (hogy felvegye azt meg pláne!!), én és a férjem legyünk vele pár napig hiszen a mi babánk.Nem szeretnék önző libának látszani csak közel 2 év után ismerem az anyósomat és hidjétek el nem viccelek, egy átok!!Minden alkalmat megragad, hogy jelezze, nem csinálom jól a dolgom.Csak 1 példa: Amikor összeköltöztünk a férjemmel,megbeszéltük, hogy én mosok magunkra,neki nem kell ezzel törödnie.A reakció a következő volt:Eddig jó volt a fiamnak, hogy én mostam rá,most már nem jó?
Én nem akarok veszekedést,és tudom, hogy jól jönn majd, hogy főz majd, de ugye nem túl nagy kérés ez a pár nap?!
Kérek mindenkit ne kioktassson, hanem tanácsot adjon!Nagyon köszönöm!!
kedves harmadik válaszoló: mi nem élösködünk az anyósomékon, rezsit fizetünk, bevásárolunk!Megprobáljuk élni a saját életünket!Örülj annak,hogy (ezek szerint) Te nem kényszerültél ilyen helyzetbe még ha rövid időre is!!!Napi 12 órát dolgozunk, tehát még lábalatt sem vagyunk napközben!Alkalmazkodni természetesen kell, nem ezzel van a baj!De neked hiába is probálnám elmagyarázni.....
A többieknek Nagyon köszönöm a válszokat,sőt neked is harmadik válaszoló,mert így legalább tudom, hogy nincs egyedül az anyósom
válasza:Hát ha csak 4-5 hónapig kell kibírni, akkor összeszorított foggal húzzátok ki valahogy.
Másrészt meg próbáld kicsit megérteni a viselkedése okát. Valószínűleg a munkájában nem futott be nagy karriert, élete legnagyobb sikere az anyaság volt, de miután a gyereke(i) felnőtt(ek), szerepvesztetté vált, nem találja helyét a világban, a családban. Ez ellen küzd ő különféle módokon: egyrészt megpróbálja a fiát gyerekpozícióban tartani és továbbra is gyerekként gondoskodni róla, beleszólni az életébe. Másrészt talán megpróbálja majd átvenni, ELVENNI az anyaszerepet tőled. Ha ezek sem jönnek be, akkor más szerepet keres magának: beteg lesz, depressziós, vagy szenvedélybeteg, vagy a Jóisten a megmondhatója, hogy mi. Mindez persze nem tudatosan zajlik benne, sőt, ha direkt feltárnád előtte ezt a folyamatot, maga előtt is tagadná.
Nektek kell, kitalálnotok, hogyan segítsétek át ezen a krízisen, milyen feladatot tudtok neki kitalálni, ami neki teljesebbé teszi az életét, és nektek is jó. Különben nem lesz tőle nyugtotok a költözés után sem.
Mindehhez sok erőt és kitartást kívánok, és jó babázást! :)
válasza:Szerencsésen megszületett a babánk január 13-án!! nap mulva hazajöttünk.Én már másnap végeztem a dolgom,mostam,takarítottam,elláttam a babát.Gondoltam jobb ezt rögtön elkezdeni, és amugy sem akartam hogy az anyósom kiszolgáljon.Elég volt az a segítség hogy fözött.
Na de ez sem volt jó neki, megkaptam hogy Ő felkelni sem tudott,feküdt egész nap!Ennél a pontnál feladtam!!!Az sem jó ha nem hagyom el magam.Azóta megsértődött azon,hogy menjen ki ha szoptatom a babát mert ilyenkor mi "magunk " akarunk lenni.Erre azt felelte, hogy őt nem zavarja ha szoptatok miközben ő bent van.
A házunk alakul,és alig várom, hogy beköltözhessünk!
De ezt az idöt már féllábon is kibírom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!