Amíg a családi háttereteket nem rendezitek, kezdenétek párkapcsolatba?
Elváltak a szüleim, az apám kb. semmilyen szerepet nem játszott az életemben. Ha jelen is volt, akkor is maximum lecseszett.
Anyám újraházasodott, azzal együtt lett egy bully mostohatestvérem, valamint egy erősen nárcisztikus mostohaapám, akinek az az elve, hogy minél hangosabban ordít, annál inkább igaza van. Anyám ezt 10 évig csendben tűrte, majd elkezdett engem hibáztatni, hogy miattam ment hozzá, és viseli ezt el, én tehetek arról, hogy így alakult az életünk és ne panaszkodjak, inkább legyek hálás, hogy a férje csak kiabál és nem ver meg minket, akár azt is megtehetné...
Szóval ebben nőttem fel, nem nagyon volt előttem normális családi kép, szülői minta. Ez a mostani életemre is kihat, pl. ha valaki felemeli a hangját a környezetemben, akár örömében, én összerezzenek, mert várom az ordítozást, jön a gyerekkoromból jól ismert gyomorideg. Stresszt sírással kezelem, fokozottabb helyzetekben pánikrohammal.
Már járok terápiára, de ez is sok idő volt, mire ide eljutottam, mert otthon 20 évig azt hallgattam, hogy mentális betegségek, mint olyanok, nem léteznek, aki depressziós, menjen ki a földekre kapálni, rögtön nem lesz ereje utána szomorúnak lenni.
Sok időbe telt, amíg rájöttem, hogy azért kötődöm túlságosan másokhoz, mert reménykedek abban, hogy szeretni fognak. Pl. középiskolásként belekerültem egy mérgező kapcsolatba, elnéztem, hogy megcsal, megaláz, mert féltem attól, hogy nélküle rosszabb lesz, és hogy úgy legalább néha velem van. Barátokhoz is túlságosan ragaszkodom, a legtöbb barátnőm általános iskolás korom óta megvan, szoros a kapcsolatunk, így ők tudják ennek a miértjét. De egy induló kapcsolatban hogy magyarázzam el, hogy nem betegesen féltékeny vagyok, csupán ha éppen fél napig nem válaszol az illető, arra következtetek, hogy valamiért megharagudott rám és többet már biztos nem keres? Azért ez nem éppen egy elsőrandis téma...
Meg arra is gondolok, hogy van így is elég bajom, hiányzik-e nekem egy másik ember rigolyája, kell-e az, hogy valaki még pluszban legyen az életemben?
Szóval akik nehezebb családi háttérrel rendelkeznek, hogy kezelték ezt?
(24 éves lány vagyok)
Előbb az önbecsülésedet tedd helyre, meg irtsd ki magadból az lőeítéleteket, a félelmeket és AZUTÁN kezdj kapcsolatba, mert így a másikat is tönkreteszed.
Én is ilyen családban nőttem fel, de míg nem zártam le magamban, eszem ágában nem volt párt keresni, és még úgyis döcögősen indult. 8 éve élek a barátommal, de amikor nagyritkán felemeli a hangját (nem rám, csak kiakad a meló miatt) rögtön szorongani kezdek. Ez már marad, sajnos, minden múltbéli szrságot nem lehet maradéktalanul kigyomlálni :(
Tudja, mi a helyzet, érti és igyekszik kontrollálni magát, de 0-24 nem viselkedhet fegyelmezetten, mert nem gép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!