Akinek a szülei megcsalták egymást, hajlamosabb nem megcsalni a párját?

Ugyanezt a kérdést föltehetjük pl. a szülő alkoholizmusával is. És még számtalan más, helytelen cselekedetével.

Nos, a válasz az, hogy kétféle következménye is lehet. Egyrészt a mintakövetés miatt nagyobb az esélye, másrészt az átélt rossz tapasztalat miatt annál inkább kerülni fogja ezt.

Ráadásul függ ez attól is, hogy veled azonos nemű szülőd csalta-e meg a másikat vagy az ellenkező nemű szülőd. Azonos neműnél a mintakövetésre nagyobb az esély. Ellenkező neműnél meg arra, hogy te vonzol be olyan párt, aki téged ugyanúgy meg fog csalni.

Egyébként a megcsalásnak sok oka, és bonyolult előzménye lehet. Általában a megcsalás már csak következménye a házastársak közötti intimitás megszűnésének. Vagyis értelemszerűen, ha az intimitás, a mindkét fél számára kielégítő szexuális élet megvan, az esetleges problémákról vagy eltérő igényekről nyíltan tudtok egymással beszélni - nos szerintem ez a leghatékonyabb védelem a megcsalás ellen. Bizonyos időszakokban (pl. terhesség és gyermekágy) háttérbe szorul a szexualitás. Amennyiben a nő valóban vágyik a férjére, akkor amint lehet, ő is nyitott lesz férje közeledésére és nem fogja a gyereket ürügyként használni arra, hogy lepattintsa férjét. Nyilván ehhez az kell, hogy a terhesség előtt jó színvonalú szexuális életük legyen, ill. lelkileg továbbra is erős legyen a kapcsolat köztük.

Nekem apám csalta meg anyámat. Náluk kissé bonyolultabb, engem egyáltalán nem viselt meg és ők sem mentek szét. Nincs jogos megcsalas, de érthető igen. Engem az idegesít azóta is, hogy anyam egyszerűen képtelen túltenmi magát rajta, folyton vádaskodik, felemlegeti, holott vastagon benne volt, hogy így alakult es mar tobb mint 15 eves sztori. Kicsit sem ismeri el a saját részét a dologban. De válni azt nem akar.

Rám annyiban volt hatással, hogy nem kezelem a témát fekete-feheren, mindig érdekelnek a mögöttes okok.

Mindenkiből mást hoz ki. Ez olyan, mint hogy alkooholista szülők gyerekei között is lesznek teljesen antialkoholisták, és olyanok is, akik szintén piálnak, pedig pontosan tudják, milyen gáz.

A megcsalás nagyon gyakori, alig ismerek olyan párt, akiknél ne fordult volna elő. Nem azt mondom, hogy nem ismerek, hanem, hogy alig. A gyerekek nem is feltétlenül tudnak róla.

Nálunk apósom volt nagy csajozógép, a férjem emiatt sokáig nagyon félt, hogy ő is ilyen lesz, és szinte kórosan nem nézett más nőre rajtam kívül. Nem tudom, meg fog-e valaha csalni, de azt igen, hogy tudatosan küzd azért, hogy még a közelébe se legyen ilyen helyzetnek.

Az én szüleim nem csalták egymást (vagyis nem tudok róla), nálam ez a téma fel sem merül.

"Kovács úr alkoholista. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Ez az ember egész gyerekkorában azt látta, hogy az apja esténként részegen dülöngélve ment haza, mi a meglepő abban, hogy ezt a mintát követi maga is? Nagy úr viszont soha nem iszik egy kortyot sem. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Ez az ember egész gyerekkorában azt látta, hogy az apja esténként részegen dülöngélve ment haza, mi a meglepő abban, hogy ő egy életre elundorodott az italtól? Kiss úr nagyon harmonikus házasságban él. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Tudjátok, milyen pokol volt a szülei házassága, mi a meglepő abban, hogy ő ennyi energiát fektet a kapcsolatába, nehogy hasonló sorsra jussanak? Horváth úr magányosan él. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Tudjátok, milyen pokol volt a szülei házassága, mi a meglepő abban, ha ő arra jutott, hogy ebből inkább nem kér, és egyedül marad? Vagyis mindenre ugyanaz a magyarázat – és tessék megkapaszkodni: jogosan! Ugyanis mindenre sokféleképpen lehet reagálni. Hasonló indulás után egészen másfelé ágazhat két ember útja, mert az, hogy gyerekkorában valami történik valakivel, még nem determinálja egyértelműen a sorsát. Többféle lehetőség van, és az, hogy ezek közül végül melyik manifesztálódik, az ő döntésein és választásain, valamint élete későbbi eseményein és találkozásain is múlik."

- Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot?

8-as, ezzel alapvetően egyetértek, de annyival árnyalnám, hogy azok a döntések és választások legtöbbször tudatalattiak. Vagyis nem igazi döntések, inkább csak sodródások némelyeknél a jó, másoknál a rossz irányba.

Alapvetően senki nem akar pl. rossz házasságban élni, mégis sokan ugyanazokat a hibákat követik el házasságukban, amiket a szüleik. A mintakövetés egyáltalán nem tudatos dolog! Egyszerűen erre van "készlete" a szerencsétlennek, és ezért az adott élethelyzetre csak úgy tud reagálni.

Pl. amikor valaki azt szokta meg, hogy a konfliktusokat úgy kell megoldani, hogy nyel "a békesség kedvéért". Mert ezt látta otthon. A másik meg úgy, hogy ordítani kezd a párjával. Mert ő meg azt látta otthon. Ezeken nagyon nehéz változtatni!