Hálátlan gyerek vagyok?

Az anyám szerint az vagyok,mert összevesztünk,persze már nem első eset volt és én mondtam neki,hogy érzelmileg sosem számíthattam rá...Van egy húgom is és az apám.A húgommal jó viszonyban vagyunk,sosem voltunk haragban,pedig lehettünk volna.Ő gyerekként is mindig problémát okozott a szüleinknek.Pl:iskola kerülés,éjszakai szökések buliba,stb.Én ennek az ellenkezője vagyok.Ő mindig kiharcolta amit el akart érni.Én sosem könyörögtem semmiért.Felnőttként sincs ez másképp,most már vannak gyerekei is,elvált.Válás után tombolt,bulizott,a gyerekeket hanyagolta.Ebből is sok vita volt köztünk.Mert amíg nekem nem sikerült szülnöm,ő nem becsülte a gyermekeit,és ez nagyon bántott.A szüleim és én voltunk a gyerekekkel legtöbbet.Persze a szüleim tartották el akkor teljesen.A lakáshitelét ők fizették,amit,végül kiderült sosem fizette be a bankba.Elszórta a pénzt.A lakás végül majdnem a banké lett,de a szüleim kifizették a tartozást úgy,hogy a szüleim háza lett megterhelve hitellel.Tehát mindig kihúzták a bajból,úgy,hogy én ne tudjak semmiről.

Én már férjnél voltam amikor ezek az utóbbi dolgok történtek és a szüleimnél laktunk a férjemmel.Később építkezni akartunk és a szüleimtől kaptam ajándékba egy telket,amire felépültünk.A férjem egy nagyon talpraesett ember,sok mindent segített a szüleimnek is.A ház körül ő csinált mindig mindent.Közben hosszú évek múlva lett gyermekünk.Aztán a férjemmel megromlott a házasságunk(megcsalásai miatt),persze az anyám és a húgom teljesen megutálta ezért.Én is haragszom rá,végülis engem bántott első sorban nem a családom...Az apukám kijelentette,ha eladjuk a házat vissza kell neki adnom a telek árát.Nekem ez rosszul esik,mert így is nehezen élünk a hitel miatt,ami a házon van.Már zajlik a válóper,de úgy néz ki,hogy meg próbáljuk újra együtt.A férjemmel készülünk házassági szerződést írni,hogy mindent elveszít az aki megcsalja a másikat....Ez a családomnak,leginkább a testvéremnek és az anyámnak nem tetszik.Az apám elfogadja a döntésemet,mégha nem is örül neki,akkor is.Így tisztességes,szerintem.A húgom azért nem örül a békülésnek,mert a férjem sokat cseszegette az életvitele miatt,velem együtt...Persze az anyám ezek után leginkább őt védi,én sosem számítottam ha kettőnkről volt szó,az apámnak sem.Most áll a bál,mert nem tudják elfogadni,hogy lehet megpróbáljuk a férjemmel újra.Hozzá teszem a tesóm nagyon sokszor ránk szorult anyagi és egyéb jellegű segítségért,amit sosem kértünk vissza tőle,a gyerekek miatt is...EZt tudja az egész család.Ezen az anyámmal összevesztem nagyon és mondtam neki,hogy nem tartom jó anyának...Persze mindenféle szemét vagyok,pedig mindig-mindig én álltam mellette ha segíteni kellett,ahogy más gyerek is tenné.De most nagyon elegem van,mert teljesen irányítani akarják az én életem...