Mennyi az esélye, hogy a gyerekek elfogadják, megszeretik azt a nőt, akiért az apukájuk elköltözött otthonról? Ha elméletileg az anya nem fűtögeti a gyerekeket.

22!

Juli nélkül anyu mindent meg fog tenni érte, hogy ne legyen idézés

A "hibás fél" keresése mindig tévútra vezet. Mert nézőpont kérdése az egész.

Persze hogy egy gyerek egy "idegent" fog hibáztatni, mert felbomlott a szülei házassága. Ugyanis a gyerek szereti a szüleit. Neki ez az alapfelállás. Ha szereti apát és anyát is, nyilvánvaló hogy egy harmadik személyen fogja levezetni a haragját, mert pszichológiai szempontból neki az a jó, ha valahogy levezeti (jobb lenne a gyerekpszichológusnál).

Viszont mivel a gyerek még gyerek, gőze sincs a szülei házasságáról.

Mert egy jó szülő nem a gyerek előtt veszekszik, vitatkozik, nem teregeti ki a részleteket. És az is biztos hogy pl. a szülők a nem létező szexuális életükről sem fognak a gyereknek beszélni. Azt hogy miért ment tönkre a házasság, valójában a szülőknek kell tudni. Mert valamiért tönkrement az biztos, ha be tudott kerülni egy harmadik fél.

Tehát egy gyerek sosem fogja objektíven látni, hogy mi történt a szülei között, mert értelemszerűen vannak részek amikbe nem avatják be őt a szülők (még akkor sem ha nagyobb kamaszokról van szó). Így az esetek többségében a gyerek a haragját a harmadik félen vezeti le, mivel a szüleit gyermeki szemmel hibátlannak látja (ha egyik szülő sem uszítja a másik ellen a gyereket).

Az már egy teljesen más témakör (könyvet lehetne róla írni), hogy ki csalt meg kit, miért, miért nem előbb a válás van, és csak utána keres új párt magának, hogy jutottak el a válásig stb, stb.

"anyukám mondta, hogy miatta ment szét a családunk"

APátok miatt ment szét.

Nálunk apám nagyon mocskos módon tolta, én hamarabb tudtam az új nőről, mint anyám. (Nyilván 4-5 évesen ezt még nem értve, hogy ki ő.)

De a nővel jóban voltam így a kezdetektől. Későbbről vannak olyan emlékeim, hogy egy picit mindig tartottam tőle, mert szigorúnak éreztem, de ugyanakkor sosem volt bennem ez a klisés utálat, hogy mer' ő vette el apámat. Pedig nálunk tényleg miatta mentek szét. Szóval többnyire jóban voltunk, kamaszként, felnőttként is, utána is, hogy ő is elvált apámtól.

Persze felnőttként már sok mindent értek, amit gyerekként nem, tudom, hogy milyen ember is az apám valójában. De iránta sem érzek gyűlöletet. Csak nem várok tőle már semmit, mert tudom, hogy milyen.

(Érdekes, mert a húgomék - féltestvérek a fent említett nőtől - viszont kifejezetten gyűlölik, sokkal jobban nálam.)

"Az már egy teljesen más témakör (könyvet lehetne róla írni), hogy ki csalt meg kit, miért, miért nem előbb a válás van, és csak utána keres új párt magának, "

Nem kell erről könyv, egyszerű. A család háttér, biztonság, és azért a legtöbb apa ragaszkodik a gyerekeihez. Egy félredugásért minek mindent feladni? Aztán néha nem várt módon képbe jön a szerelem. Ilyenkor lehet válás. És nem, egyetlen egy házasságbna sem tart örökké a szerelem, pillangó repdesés.

Nem igaz, hogy csak megromlott házasságban van megcsalás.

"A család háttér, biztonság, és azért a legtöbb apa ragaszkodik a gyerekeihez. Egy félredugásért minek mindent feladni?"

Lehet hogy a csaló apuka így gondolja, egészen addig amíg a feleség erről tudomást nem szerez. És ha a feleség nem egy szolgalelkű lábtörlő, akkor ő billenti ki apukát mint azt a bizonyos macskát....

Az már megint más kérdés, hogy vannak olyan feleségek akik tudják, hogy a férjük félrek*fél, és ezt valamilyen okból szótlanul tűrik (közös hitelek, vagyonmegosztás, lakhatási problémák, társfüggőség, depresszió egyebek miatt).