Ilyen rokont, aki nyávog, hisztizik, elviselne más szó nélkül? Baj, hogy kicsit odaszóltam?

Unokatestvérek vagyunk.

Az a típusú lány, akit 20 évig a szülei tartottak el, minden extra kívánságával, utána szerzett egy pasit, aki tartja az életszínvonalat, amihez a szülei szoktatták. Életében nem dolgozott, de neki mindenből a legdrágább, legjobb kell ("minőséget a minőségnek" címszóval). És úgy dicsekszik, mintha azt, ami van neki, saját maga érte volna el. Közben még a kötelező szakmai gyakorlatot is fű alatt igazolták le neki...

Nekem ezt azért rossz látni sokszor premier planban, mert nekem még a fele sem adatott meg annak, ami neki. Sokszor azt érzem, hogy hiába tanulok, képzem magam, küzdök, feleslegesen teszem, mert lehetetlenség egyedül jutni egyről a kettőre.

Néha, heti egyszer-kétszer megtalál, írogat, de csak róla van szó, vagy dicsekszik, vagy a "prolémákat" taglalja. Hogy képzeljem el, a fodrásza terhes lett és hát így mi lesz vele, ő évek óta nem mosta meg a saját haját, rosszul van a vizes haj gondolatától, neki a reggeli rituáléhoz tartozott, hogy ment a fodrászához. Vagy hogy ő mennyire utál tavasszal utazni, mert sosem tudja, mennyire meleg ruhákat pakoljon, dehát úgyis az a vége mindig, hogy új gardróbbal jön haza, mert külföldön ő aaaannyira jobb cuccokat talál mindig. Próbálok ezekhez jó pofát vágni, vagy épp nem reagálni, de nehéz. A héten nagyon rossz passzban voltam, mindenhol megtalált a sz..r. A munkahelyemen, a vizsgaidőszakkal, a szüleimmel, baráti társasággal. Ő meg elkezdte nekem mondani, hogy a barátnőit mennyire unja, olyan helyre akarnak nyaralni menni, ami már régen lejárt, és nincs is már velük kedve így sehová menni. Leírtam, hogy legyen kedves hagyjon már békén az ilyen f..szságokkal, mert nem tud meghatni, hogy ő most 4 vagy 5 helyre fog nyaralni menni, miközben látom a szüleimet, hogy a belüket kidolgozzák évtizedek óta, mégis utoljára kb. 10 éve láttak tengert, és idén is a huszadrangú gondolatuk ez, mert annyi gondjuk van. Utána letiltottam, mert nem láttam értelmét további beszélgetésnek.

Ma meg mondja anyám, hogy beszélt a testvérével, és én mit mondtam unokatesómnak, mert ki volt akadva, hogy bunkó voltam vele. Elmondtam, mi történt, ő pedig elkezdte mondani, hogy áá rokonnal hogy lehet így viselkedni, és miért bántom. Ez szerintem nem bántás volt, de kapjon már észbe, hogy ő hogy él, milyen problémái vannak és utána nézzen körül, hogy milyen a világ...

Most az van, hogy írjak neki és kérjek tőle bocsánatot, de ehhez semmi kedvem. Nem érzem, hogy nekem kéne bármiért bocsánatot kérni.