Mit szóltok a családomhoz?

Majdnem ugyanez a helyzet!:SElég szomorú,remélem megváltoznak szüleid idővel,én is kezdek besokalni lassan.

De fel a fejjel!:-)

nem lehettek olyan csórók, ha még internetetek is van:)

de amúgy meg esik az ilyen.

Van ennél rosszabb is,elhiheted.

Az én szüleim alkoholisták,ittak,hánytak,ütöttek,hánytak,ittak......

Volt olyan,hogy napokig nem tudtunk enni,ezért az öcsémmel cipősdobozban gyűjtöttük a szilvát+a szőlöt,hogy ne dögöljünk meg.Volt olyan,hogy arra ébredtem fel,hogy anyám üt ver,mert csak,vagy apám petróleummal burított le,és bezárt a lakásba,mikor ment a sütő!Apám hajléktalan lett,anyám feleségül ment egy börtöntöltelék palihoz.

Szóval örülj,hogy van kaja az asztalon,és anyád meg olyan,mint egy kezesbárány,és annak is,hogy együtt a család.

Hiszen,ha minden nap este hatkor leültök enni,EGYÜTT,akkor az már eleve áldás.

Lehet,hogy ciki lesz neked,amit most írok,de te is abba a korban vagy ám,amikor ingerlékenyebb vagy,nyűgösebb,semmi sem jó,sza/r az élet......

Szóval,szerintem ilyenkor vonulj be a szobádba,tombold ki magad,gondolj arra,hogy milyen jó is a családod,és menny vissza.