Hogyan kell feldolgozni, hogy a fiam felnőtt lett?

én a saját történetemet szeretném elmesélni. ennyi idősen, sőt nálam hamarabb kezdődött kicsit (15 évesen) a leválás korszaka. persze még bőven gyerek voltam :) nem mentem én sem nyaralni a családdal, nem mentem anyukámmal sehová, nem beszélgettünk, csak a szükséges napi dolgokról, stb stb. persze emiatt nagy lett a feszültség köztünk, és napi szinten mentek a veszekedések, ami csak rontott a helyzeten. ahogy nagyobb lettem, és érettebb, teljesen máshogy kezdtem látni a dolgokat. 18-19 éves korom körül anyukám lett a legjobb barátnőm, bármilyen közhelyes :) együtt járunk vásárolni,együtt főzünk, ha unatkozunk, elmegyünk moziba, vagy csak sütit sütünk és dvd-zünk, és bármilyen problémámmal bátran fordulok hozzá. próbálok a barátok/barátnők/barátom mellett is időt fordítani rá, ami sajnos nem mindig sikerül, de akkor telefonon beszélünk. 21 évesen vagyok most. utólag látja be az ember, milyen undokul viselkedett :)

az öcsém most 17, nála 1 éve tart ez az időszak, még rosszabb mint én voltam akkor. már nagyon várjuk, hogy kinője :) egyszer úgyis csillapodni fog ez a dolog, csak rengeteg türelem és szeretet kell hozzá