Válás után az anyai és az apai oldalon lévő család hogy viszonyul a másikhoz? (Bárki szemszögéből írhatjátok)

4 éve váltak el a szüleim. Anyukám oldaláról elfogadták apámat, nagybátyámmal haveri szinten voltak, viszont apám oldaláról anyámat egyáltalán nem fogadták el, mert nagyanyámnak az egyetlen kisfiához senki nem ér fel. Apám lánytesói is be-beszólogattak mindig.

Anyám családja válás után is normális viszonyban maradt apámmal, de már nyilván nem olyan közeli. Viszont apám családja még jobban anyám ellen van, pedig apám megcsalása miatt lett vége a házasságnak. Persze megy mindenki felé, hogy minket ugyanúgy szeretnek, mert az unokájuk/unokahúguk vagyok, de pontosan tisztában vagyok azzal, hogy nem így van. Én külsőleg és belsőleg is eléggé hasonlitok anyámra, és ezt nem egyszer éreztették velem, hogy számukra ez rossz, és a húgom az isten.

A vicc az egészben, hogy apámnak lett új párja (anyámnak is), szó szerint egy qrva, de ő az isten, aki megmentette apámat a boszorkány karmai közül.

Igaz, nekem meghalt apukám. 3 éves koromban. Anya 4 éves koromban jött össze nevelőapámmal. Apai nagyanyám azzal a lendülettel kijelentette, onnan nem vagyok az unokája. Nagynénémékkel úgy 15-6 éves koromig tartottam a kapcsolatot, de így utólag belegondolva nagyon egyoldalú volt. Majd mikor a mama meghalt, onnan nagynéném is eltűnt, mert hogy én ne örökökjek, mama mindent egy távoli rokonjára iratott (nagynéném sem kapott semmit)

30 vagyok

A szüleim jóban maradtak a válás után, nem köpködve váltak el, csak már belátták, hogy semmi értelme együtt maradni. Anyám oldalán mindig nagyon szerették apámat, és ez nem változott a válás után sem: ugyan olyan szeretettel fogadták, sőt, ha nem látogatta őket egy darabig, hiányolták.

Anyámmal is ugyanúgy rendesek voltak az apai ágon, ő azt mondta, semmit sem éreztettek vele, de nekem azért furcsa volt, hogy pl. apai nagyapám sosem ajánlotta fel neki a tegezést, mint lehetőséget. Nekem ez nem azt mutatja, hogy nagyon a szívükbe fogadták.