Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tényleg velem van a baj, hogy...

Tényleg velem van a baj, hogy nem akarom szívvel lélekkel, hogy jöjjön?

Figyelt kérdés

Bocsánat, de nagyon hosszú lesz köszönöm, ha elolvasod.


A szüleim válása után ilyen olyan okok miatt apukámnál maradtam, majd 6 évesen kaptam egy mostohaanyát (soha nem

kívánkozott nevelőanyának hívnom) aki bár fizikailag soha nem bántalmazott, szavakkal folyamatosan. Fizikailag is csak apám miatt nem, a velem egyidős saját lányát többször is, valamint nemegyszer utalt rá, mennyire megtépne-megütne ha az övé lennék.

No… szóval a lelki dolgok. Nem voltam kövér gyerek, teljesen átlagos voltam ellenben az ő lányával aki az az igazi pálcika gyerek volt, kiálló bordákkal, nagy kerek térdekkel, nekik ez volt a normális, engem folyamatosan minden nap piszkáltak a súlyommal, hogy kövér vagyok, malacka, stb. Kamaszként nagyon lefogytam, (64 kg-ról 50-re, 168cm vagyok) a mostoha húgom ezzel párhuzamban meghízott, akkor az ellenkezőjével piszkáltak, anorexiás vagyok, hízzak vissza mert ez nem jó, nem vagyok beteg? stb. Mindig is nyugodt voltam, inkább olvastam vagy csendben babáztam semmint sportoltam volna, mindig lajhárnak, szobanövénynek meg lustának csúfoltak.

Ha jól tanultam és a húgom nem akkor hülye stréber voltam, ha én szépen ettem késsel villával míg a húgom nem akkor királylány, ha iskolai versenyt nyertem akkor tanárok kedvence, ha sport versenyt akkor “más nem indult?”. Egy szó mint száz SOHA semmi nem volt jó amit csináltam.

Természetesen a nagymamámat is utálta, ennek sokszor hangot adott, aztán amikor a mamám már beteg volt, egy napon nagy sebbel lobbal berontott a szobámba, kivette a kezemből a számítógép egerét, bepötyögte nekem hogy mi baja van, hangosan felolvasta, majd kéjesen közölte hogy hát igen, meg fog halni nemsoká.

A valóban nem sokkal későbbi halála után pedig direkt előttem az ő ruháiban flangált a lakásban. Azon pedig a mai napig jókat mulat, hogy mamám a halálos ágyán gyógyszermámorosan miket beszélt félre, a temetési koszorú szalagján pedig előbbre vette a saját lányát a búcsúzók közt mint engem, én utolsóként kerültem rá.

Ahogy nagykorú lettem cuccoltam is anyukámhoz, majd később a párommal közös lakásba. A költözéstől nem túl gyakran tettem jelenésem csak a kötelezőkkor, apukám születés meg névnapja, a féltesóm ( van egy közös gyerekük) születés meg névnapja plusz karácsony, ezek békében teltek. Egyéb eseményekre dobtunk egymásnak egy sms-t, de ennél többre nem igazán méltattuk a másikat cirka 10 év alatt és ez így jó is volt mindenkinek.

Majd terhes lettem, ő pedig úgy gondolta, hogy hurrá, nagymama lesz. Amint megtudta elkezdett heti szinten viberen érdeklődni a hogylétem felől, akart jönni segíteni a költözésben, pakolásban, fantasztikus névötletekkel bombázott pl. a nagyanyjáéval én pedig nem tudtam hová tenni az egészet. Azt sem tudtam mikor mit válaszoljak neki hiszen soha nem beszélgettünk így és nem is igazán terveztem elkezdeni. Zárójelben megjegyzendő apukám mindig megvédett tőle/tőlük amikor piszkáltak. Ezzel párhuzamban viszont apukám is egyre furább lett. Volt hogy kértem, hogy egyedül jöjjön át, de nem volt hajlandó csak ha együtt jöttek, mert mi az, hogy egyedül? Régebben ha időnként jó fej voltam és mondtam, hogy hozza őt is még akkor sem hozta.

A kórházba is kértem apát, hogy ő legyen az egyedüli aki bejön hozzám. Erre csak hozta őt is magával, így mostohaanyám előbb látta a fiamat mint a saját anyukám. Folyamatosan ajánlgatta a segítségét, amit valamivel mindig kedvesen hárítottam pl, hogy anyukám 5 percre lakik, ne utazzon ő egy órát… Aztán apukám kimondottan megkért hogy hívjam át segíteni mert milyen boldog lenne tőle. Erre megkérdeztem, hogy és az kit érdekel, hogy engem mi tenne boldoggá friss anyukaként? Akkor felvilágosítottam apát, hogy csak mert szültem egy gyereket az nekem nem törli ki az elmúlt 24 évet, elviselem ha hozza magával mert muszáj, de ennyi, így is frusztrál, hogy igencsak megnövekedett a látogatásaik száma, és az eddigi évenkénti 4-5 alkalom helyett már hetente kell látnom.

És persze ki a rossz mindig mindenki szemében? ÉN! Mert én nem tudok túllépni a gyerekkori sérelmeimen, és azt hitték majd a gyerek összehozza a családot és innentől öröm bódottá és ő mostantól a büszke boldog nagymama képében tetszeleghet.

A gyerekemet így is a saját unokájaként mutogatja fényképen boldog-boldogtalannak.


Komolyan én ragadtam a múltban vagy jogosan nem akarok vele nagymamás-unokásat játszani mintha soha semmi nem történt volna? Sértő, ha szeretném, hogy apukám néha egyedül is átjöjjön vagy az, ha őt nem látom szívesen egy fél napra apukám nélkül?


2023. febr. 10. 14:37
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
96%

Kedves kérdező!

A gyerekágyas korszak egy nagyon nehéz idő, amikor az anyuka testi és szellemi fáradtságával visszaélnek sokan.

Egyáltalán nem vagy rossz, a magam részéről azt se értem, hogy engedheted be a lakásotokba. Én nem tenném, és ha apámnak ez nem tetszene, nem búsulnék, amiért ő se jön.

Ő nem nagymama, nem is az anyád. Ha a férjed melletted áll, már nem vagy egyedül.

2023. febr. 10. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
91%

Csak a mostohádról írtál. Hol volt apád 24 évig? Vele soha nem beszélgettél és nem tudott semmiről?

A kérdésedre: nem kell udvariaskodnod. Mondd meg, hogy köszönöd az érdeklődést, de nem szeretnéd, ha jönne.

2023. febr. 10. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
95%
Huh, ha az én apám kérné ezt, rettentően összevesznék vele, és megmagyaráznám, hogy elég volt bőven, hogy a gyerekkorod tönkretette ez a boszorka, ne akarja még felnőttként is ráderőltetni. Ha megsértődne, jó. Neki se kéne jönni, elvégre ha annyira megvédett volna, nem tudott volna ez a nő ekkora rohadék lenni veled. Dehát a punci mindenek felett.
2023. febr. 10. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
92%

Ezzel a nővel semmi okom nem lenne kapcsolatot tartani. Ilyen gyerekkori traumák miatt a vérszerinti rokonságot sem erőltetném, de ott még esetleg, ha másik fél is megbánta volna tettét (ami nálatok nem is áll fenn), akkor is meggondolnám, hogy rendezzem.

De így nem. Nem engedném be a lakásba, nem játszhatná a nagymamát, mivel nem is az. Teljesen érdemtelen rá.

2023. febr. 10. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
92%
Mind a négy válaszadóval egyet értek!!!👍
2023. febr. 10. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
96%
Mint már írták előttem, nyugodtan közöld apáddal, gyerekként köteles voltál eltűrni mindent, de már felnőttél. Ha neki megfelel, hogy időnként átjön egyedül akkor jó, ha nem, úgy sajnos véget ért a kapcsolat. Miért akarsz még mindig izgulós kislányka lenni? Anyuka vagy, felnőtt nő, te döntesz a családod életéről, nem apuka meg mostohaanyuka. Neked 24 év okod van a sértődésre, legfeljebb nekik is lesz egy mondat. Majd meglátod, hogy birkóznak meg vele.
2023. febr. 10. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
96%

Be se engedném. Ha a saját lányának lesz gyereke, majd ugyan azt csinálja mint veled. Versenyezteti őket.

Kíméld meg ettől a gyerekedet

2023. febr. 10. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
88%
És anyád, meg apád szó nélkül tűrte, hogy így bánnak veled? Ők sem különbek, mint a mostohád, sőt. Ők követtek el nagyobb bűnt ellened.
2023. febr. 10. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat!

Apukám próbált a tőle telhető módon mindig megvédeni, ahogy anyukám is rengetegszer megfenyegette mostohaanyámat, de ezek mindig csak ideig-óráig működtek, inkább beleállt mindenkivel a konfliktusba ahelyett, hogy béke lett volna, pl nem szólt hozzá apámhoz se hetekig.

Amikor apukámnak meg végre lett valakije és megjelent a fény az alagút végén, na ő akkor maradt terhes az öcsémmel egy “hoppá kiszakadt a gumi” akcióból. Akkor apa

meg azt mondta, hogy nem akar sem egyedül maradni a gyerekkel sem odaadni az anyjának ezért inkább vele maradt. Amióta pedig elköltöztem otthonról mintha elnyomódott volna benne ez a sok-sok évnyi sz.r, mintha mindent elfelejtett volna, vagy alkalmazkodott hozzá teljesen.


Egyébként a párom egyszer a sarkára állt és közölte, hogy XY-t nem látjuk szívesen, de apát bármikor, erre apa azt mondta, hogy akkor ő sem jön. Így kénytelen vagyok megtűrni, mert apukámat nagyon szeretem.

2023. febr. 10. 17:28
 10/17 anonim ***** válasza:
100%
Ne haragudj, de nagy butaság részedről megtűrni.
2023. febr. 10. 17:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!