A balhés családdal mit csináljak?

Nagyon rossz lehet az a feszültség. Nem írtad, hogy hány éves vagy. Te nem tudod sajnos megtanítani őket, hogy békésen, humorral, szeretettel beszéljék meg a nézeteltéréseiket. Ha teheted tarts távolságot a helyzettől, hogy a feszültségből a lehető legkevesebbet vegyél át, és ne is sajátítsd el ezeket a konfliktuskezelési stílusokat..

Ha teheted vonódj ki, menj el onnan, tegyél fel fejhallgatót, a figyelmedet tereld másra. Ne szorongj miatta. Sajnos vannak ilyen drámázós emberek. Nagyon ártalmas rád nézve. Olvass a diszfunkcionális családokról.

Egyedül a költözés a megoldás, a természetüket nem tudod megváltoztatni. Nem vagyok vele tisztában, hogy hány éves vagy, illetve mennyire teheted meg anyagilag, hogy elköltözz, de én csak bátorítani tudlak erre.

A szüleidnek sem feltétlenül kellene már egy párt alkotnia, ha ennyire egymás idegeire mennek, ha csak ordítva tudnak egymással kommunikálni.

Az én életem is ez keserítette meg. Azóta is azt mondom nekem nincs családom. Bár anyámmal már egész jó a viszony, nem járok haza hozzájuk.

18 évesen elköltöztem, inkább diákmunkából tartottam fent magam magántanulóként, depresszióm alakult ki tőlük.

Undorító volt ahogy apám beszél anyámmal, illetve velem. Az ahogy láttam tönkremenni anyám elmondhatatlan szar érzés volt. Na meg persze anyám rajtam vezette le azt ahogy apám viselkedik vele. Így én nem csak azt hallgattam ahogy egymással balhéznak de engem is folyton basztattak...

Soha nem éreztem úgy hogy van családom, ennek köszönhetően 20 évesen már anya lettem. Saját családot alapítottam. Életem legjobb döntése volt. A picit próbáltam levinni de nem akartam, hogy az üvöltést hallgassa. Amikor szóltam érte apám pofán vágott mondván ne ugassak bele. Azóta nem járok haza. Anyám jön le néha néha az unokájához.