Mit kezdjek az életemmel?

Menj el diszpécsernek vagy call-centerbe!Sztem ott megállnád a helyed!!;)

Amúgy az a vicc,hogy én is ilyen problémával küzdök mint Te kérdező,nem birtam megmaradni 28 éves létemre egy munkahelyen 1-1,5 évnél tovább,pont ezen okok miatt:(

Na nesznye :)

[link]

:)))

Ajánlom mindenkinek, már csak szórakozásból is!

14:00 vagyok.

A fejlődés egy folyamat, IDŐ kell hozzá. Nincs ilyen ki-be-kapcsológomb, hogy "program betöltve - szocializálódás KÉSZ!".

A felismerések az életedben, a tanulás fontos. A tempó a sajátod - idővel meglátod, egyre gyorsabb lesz, mert majd "klappolnak a dolgok", mert megjöttek a válaszok a kérdéseidre.

Minden jót!

77% Te tuti valami lelki v spirituális dolgokkal foglalkozol...

Mindenesetre nekem is sokat segitett a válaszod,mert én is hasonló problémban szenvedek mint a kérdező!Egy munkahelyemen nem maradtam meg 1 évnél tovább,mint irtam is már...,de azt nem tudtam,hogy ez szociális fóbia!

Na megtaláltam!

[link]

csak reggelni kell rá (becenévvel, email-lel és kész!)

Ha nem tudsz mosolyogni, akkor belül hiányzik valami. Talán egy "szív". Játékosan, vagy csak képzeletben, ragassz egy szivecskét a megfelelő helyre a blúzod alá, úgy, hogy kicsit irritáljon, de ne okozzon kellemetlenséget, csak érezd, hogy ott van. És mindig ha észreveszed, nevess rajta, hogy micsoda butaság, és ettől mosolyogni fogsz.

És még az emberek homlokára is képzelj egy szivet, ha beszélgetsz velük. És erre azon fogod észrevenni magad, hogy mosolyogsz.

Kicsit OFF - 15:27-nek meg a kérdezőnek:

Lelki meg spirituális meg ilyenek ...

Saját életemből, szenvedéseimből és tapasztalásaimból beszélek, mint sokan. Idővel az emberek eljutnak oda, hogy a megoldást magukban keresik. Hadd idézzek Márai Füves könyvéből:

“Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, mi az élet igazi értelme)

Egyébként: köszönöm, jól esett a (15:27-es) megjegyzés :)