Meghalt a barátnőm édesapja, hogyan segíthetnék neki?

a legfontosabb: ne legyen rossz hangulatod, mert ha ezt látja, akkor ő is rosszabbul lesz.

egy idő után úgyis megbékél a dologgal, ha már úgyis kórházban volt előtte, számíthatott erre..

legyél vele minél többet, mennyetek el plázázni, sétálgatni, utazzatok el valahova egy napra, meg ilyenek. csak hogy tudja, hogy az élet megy tovább, bármi is történjék.

"ha már úgyis kórházban volt előtte, számíthatott erre..

legyél vele minél többet, mennyetek el plázázni, sétálgatni, utazzatok el valahova egy napra, meg ilyenek. csak hogy tudja, hogy az élet megy tovább, bármi is történjék." megszólalt a tapasztalatlan balfax, s_ggem luka belőled.

szerintem csak próbálj meg vele, sétálgatni valamerre, csavarogni, ahol nincs 1000 ember. ilyenkor a legrosszabb a hirtelen feltörő érzelmek->sírás, szóval lehet, hogy csak úgy otthon lenni beszélgetni mellette lenni. tulajdonképpen semmivel sem tudsz segíteni. csak figyelj rá, kérdezd meg, hogy kell-e valami amiben tudnál segíteni. 1-2hónap és viszonylag elmúlhatnak az érzelmi feltörések.

Nem minden fenti válasz a legszerencsésebb.

Egy hozzád közel álló, gyászoló embert mindig úgy tudsz a legjobban segíteni, ha MEGKÉRDEZED, MIRE VAN SZÜKSÉGE, és lehetőleg követed a kimondott igényét.

Egy mélyen gyászoló ember valószínűleg a háta közepére nem kívánja a plázát, és a többi "hülyeséget". Lehet, hogy emberek közé sem akar menni, olyan befelé forduló állapotban van.

Éreztesd vele, hogy te mellette állsz, és számíthat rád. Kérdezd meg, miben tudsz segíteni. És nagyon fontos, hogy kimondd, te ott vagy, ha valakivel szeretne beszélni az érzéseiről.

Sajnos olyan tárasalomban élünk, amelyik igyekszik tagadni és kerülni a halált, és nem tud hogy viszonyulni a gyászhoz. A gyászoló ember pedig sokszor nagyon magára marad.

Mondd meg a barátnődnek, hogy ha szavakba szeretné önteni a fájdalmát, az érzéseit, akkor te ott leszel, és meghallgatod. Ha ki szeretné sírni magát neked, azt is megteheti. Ha nem szeretne beszélni róla, hanem veled együtt bármi mást akar tenni, ami leköti, akkor azt az igényét kövesd. Kérdezd meg, mire van szüksége, és úgy legyél vele, ahogyan azt ő igényli.

Amikor én 20 évesen elvesztettem az apukámat, nagyon egyedül voltam. A kutya nem kérdezte meg, mi is volna jó nekem. A barátaim úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Pedig nekem nagyon nagy szükségem lett volna rá, hogy valakinek beszélni tudjak az érzéseimről. Utána 3 hónapig nem akartam emberek közt lenni. Nyár volt. Nem akartam strandra menni, koncertre járni, a buszon más emberekkel, távolabbi ismerősökkel beszélgetni. Mert én akkor a gyászban teljesen másként láttam a világot, mint egy "ép" ember. Ezért is gondolom, hogy a pláza, vagy a többi figyelem elterelő dolog nem feltétlen nyerő ötlet.

Meg kell kérdezni, mire van szüksége. L/22