Anyukák, ti szoktatok kopogni, mielőtt bementek a fiatok szobájába?

o en nagyon sokat veszekedtem az en anyammal ezzel kapcsolatban

furdes kozben is csak beront es azt mondja "ugy sem lat semmi ujat"

nem ertette meg, en akkor is mindig kopogtam, neha megjegyeztem hogy "latod nem olyan nehez"

de meg igy is folytatta

probaltam szepen mondani neki, csunyan, eltorlaszoltam az ajtot, sajat zarat vettem, de utana meg en voltam a szr alak

szoval amitn tudtam elkoltoztem :-)

Intézd úgy, hogy legközelebb éppen "tutujgasd a jancsit" (ahogy az első írta), amikor rádnyit. Valszeg kellően kínos lesz, és elmegy tőle a kedve 😃

Hú, amúgy gyűlölöm ezt a "nehogymár kopognom kelljen a saját lakásomban!!!" mentalitást. De bammeg, kopogjál, lehet a lakás a tied, de attól még a privát szféra a gyerekeidnek is jár. Szüleimnek egyszer szóltam szépen anno, onnantól kopogtak. Ahogy a tesóimmal is mindig kopogtunk egymáshoz.

A fiam 6,5 éves. Még nem csukja magára a szobája ajtaját, de amint eljön az az idő, hogy igen, kopogni fogok.

Mindegy, hogy a fiamhoz vagy a lányomhoz vagy épp a férjem dolgozószobájába megyek, kopogok. Ez alap. Én is ezt várom el mindenkitől. Nálunk a családban is, a szüleimmel, ez volt a normális.

Én a helyedben szerelnék fel zárat vagy egy egyszerű reteszt. Gondold el, hogy egyszer mondjuk egy lányt vinnél magaddal, és nem is kell, hogy feltétlenül csináljatok bármi olyat, de a lány hogy fogja magát ott érezni, ha anyád rátok töri az ajtót?...

6 éves kora óta kopogok a fiam szobájának az ajtaján.

És nem azért kezdtem ilyen korán, mert "juj, mit csinálhat!" hanem, hogy abba nőjön bele, hogy ez a természetes kultúrkörökben.

Ha anyád többszöri kérés és felszólítás után sem hajlandó ezt elfogadni, akkor te is ronts rá/rájuk alkalmatlan időpontokban, aztán majd ráébred, hogy ez miért szokás!