Anyukák! Ti engednétek láthatást egy olyan "apának", aki csak megcsinálta a gyereket?

Az én fiam tíz éves. Még meg sem született, mikor az apja lelépett, mondván, hogy az hiszti, hogy olyasmit kérek tőle, hogy ne háromnaponta jöjjön haza amíg terhes vagyok. Eleinte látogatta a gyereket, de nagyon sokszor az utolsó pillanatban lemondta, majd mikor nagyobb lett,engedtem, hogy a szüleihez vigye a fiunkat, akit korábban én is rendszeresen vittem a szüleihez. Aztán amikor az új élettársával megszületett a közös gyerek, mondtam, hogy viheti oda is, mert mégiscsak ismerje meg a testvérét, és addigra úgy tűnt, stabil kapcsolat lesz. A fiam a harmadik alkalommal sírva csapta magát a földhöz, hogy ő nem megy, mert fél az apja barátnőjétől, mert az ordít vele. Apuka ezt elismerte és nem is erőltette oda az akkor három éves gyereket. Aztán egy szép napon - úgy a fiam négyéves kora táján - az apuka eltűnt. Közben otthagyta az élettársát, új barátnő, majd annak is vége lett, ezt azért tudom, mert a nagyszülőket azért látogattuk. Végül négy év után megjelent, és a fiam nem ismerte meg. Ígérte, hogy sokat fog jönni, de összesen kilencszer találkoztak, majd megint felszívódott. A nagyszülőktől tudtam meg, hogy megint becsajozott, végül sajnos anyósom temetésén találkozott legközelebb - és utoljára - a fiával, ahol ott volt az új barátnője is, aki egy meglehetősen közönséges és kicsit alkoholista csaj. A gyerekről azóta sem érdeklődik az apja, de már nem is engedném a gyerek közelébe a fiam érdekében. Nem lehet néhány évente előkerülni, majd megint eltűnni ahogy a kedve éppen tartja, egy gyerek nem játékmackó, hogy kedve szerint játszhasson vele. Én mindent megtettem, hogy normális legyen a kapcsolatuk, nem rajtam múlt, hogy nem kell neki a fia. Az első házasságából született fiát sem látogatja pár éve, az utánam következő élettársától született gyereke viszont nála van, mert az anyjának nem kellett. Nemrég apuka azt mondta egy barátjának, aki nehezményezte, hogy nem foglalkozik a fiaival, hogy van neki egy lánya, az elég. Szerencsére a volt feleségével jó a viszonyunk, így a két fiú néha találkozik, bár más-más városban laknak, sajnos a lánytesójukat nem láthatják így. Ezek után csoda, ha már a közelébe sem engedném a fiamnak? Attól, hogy csinált egy gyereket, még nem lett apa. Az apai jogait nálam - és a fiainál - már régen eljátszotta. Olyannyira, hogy nálunk pl. a láthatás sincs megállapítva, mert nem jött el a tárgyalásra, így nem lehetett szabályozni. Lehet, hogy a gyereknek joga lenne látni az apját, de ez az a helyzet, hogy sajnos meg kell óvnom a gyereket az apjától, mert csak ezzel kerülhetem el, hogy sérüljön a lelke. Úgyhogy ha esetleg négy év múlva megint előkerül, akkor páros lábbal fogom kirúgni. Mert azt azért tudom, hogy köszi jól van, most nyáron háromszor volt nyaralni, de persze egyik fiát sem vitte. Semmi tényleges akadálya nincs annak, hogy lássa a fiait, de nem teszi. Nos ezek után az enyémet nem is fogja.

Amennyiben a két év alatt egyszer sem érdeklődött a gyermeke felől, nem ismerte le (tehát ellökte magától) én nem engedném, hogy lássa. Persze, ha azt látnám, hogy szánja-bánja, és igyekszik jóvá tenni, akkor nem tiltanám el, de ha csak követelőzik, úgy nem látnám értelmét, hogy találkozzanak. Valószínűleg csak annyi értelme lenne, hogy néhány évente megjelenne, és felzaklatná a gyermeket. (kicsit más, de az én apám is ilyen. 1 évben kétszer eszébe jut, hogy van egy gyereke, sőt egy csodás unokája, akkor megjelenik, aztán megint eltűnik. nem túl felemelő érzés)