Jogosan volt mérges anyám vagy túlreagálta?

Én más okokból kerülök hasonló helyzetbe: a járvány óta csak FFP3-as maszkban voltam fedett helyen, és a lépcsőházba is csak így megyek, meg a piacra is, igazából az ember ha valami okból kénytelen másképp kimenni mint a többség, egy idő múlva megszokja hogy ne törődjék vele mit gondolnak mások.

Ami a kérdést illeti, a mai közegben meg helyzetben nekem úgy tűnik elsőre, hogy a Kérdezőnek igaza is lehet: hát ez eléggé ,,**First world problem**''-nek tűnik nekem most, amikor a magyar társadalom súlyos széjjelszakadás előtt áll. Sajnos a rendszerváltás óta megtörtént egy súlyos mélynyomorba került réteg végleges kizárása a társadalomból, és erre az amúgy is terhes örökségre jött rá a lakhatási szegénység a 2010-es évtized második felétől, majd még ezen felül erre jön majd rá most a szociális háló, oktatás és az egészségügy leépülése okozta súlyos társadalmi széjjelszakadás. Valószínűleg ha azonnal megfordulnának ezek a folyamatok, akkor is több évtizedig tartana csak az, hogy legalább újra nullán legyünk, igazából a dolgok hosszútávú kihatásait, teljes kaliberét még nem is látjuk.

Teljesen elfogulatlanul a kérdésre nem tudok válaszolni, mert az az igazsg, hogy én nem igazán ismerem a Normálisok világát, nem is szoktam sokat köztük kinn lenni, és eddig akárhová kerültem, akár költözés, akár új munka alakalmával, két hét alatt mindig én vagyok a környék/cég/intézmény bolondja. Viszont az a szerencse, hogy az autisztikus dolgaim a nyelvi meg a matematikai készségeket nem érintik, ezért most sikerült végre egy fintech cégnél funkcionális programozási (Haskell, Agda) meg matematikai modellezesi feladatokat kapnom, stabil megbecsült senior szintű állást, életemben először, így legalább a nyomornak végre vége. Szerencsém volt azzal, hogy ezzel a témakörrel hobbiból már a 90-es éve foglalkozom, aminak ma szeencsére ipari, piaci jelentősége is lett, és ezt sikerült most egy váratlan szerencsével kihasználnom.

Mondjuk akár ha valaki olyan, a rendőröket is rád hívhatja.

Te meg igénytelen vagy.

Persze, ezt értem, csak valahogy nem tudom árérezni a súlyát ma.

Egyszerűen tényleg azzal szembesülünk, hogy szétesik a fenekünk alatt az, amit normálisan ,,társadalomnak'' neveznénk, és amit a lakhatás, oktatás, szociális háló és egészségügy alkotna, és amiből a normális társadalmi szolidaritás felépül.

Ha én képzelem magam a szembejövő szomszéd helyében, egyszerűen nem töltené ki a tudatomat annyira, hogy zavarjon.

És mindezt úgy, hogy engem - talán meg nem érdemelt módon privilegizáltan - nem fog érinteni a társadalmi háló szétesése, programozóként én (sokszorosan meg nem érdemelten) védve leszek ettől (bejelntett távmunka, magánszolgáltatók igénybevehetősége, stb.) De akkor is bosszant, ami előtt állunk (egyébként 1989-ben ugyanezt éltem át, amikor még nem volt egészen 100%-ig lefutott kör, hogy a társadalom egy részét ki fogjuk zárni az életből).

csúnyán hangzik talán, de tényleg a ,,First world problem'' az első, ami eszembe jutott erről a nagyon enyhe és nagyon csak esetleges jellegű megbotránkozásról, amit egy nem fedett testű gyerek látványa okozhatna, és amit ezzel kontrasztban a konrét valós és társadalmi szintű problémák közt feszülni érzek.

Ahogy már sokan leírták előttem: az egy szál fehérneműben mászkáló ember zavarba ejtő, és a lépcsőházban nem otthon vagy.

A férjem egyszer az edzés közepén volt mikor hazaértem, és úgy ugrott le a földszintre, segíteni nekem felvinni a babát a hordozóban. Rövidnadrág volt rajta (anélkül végképp nem jönne ki a lakásból, a boxeren átrajzolódik a csomag, Jézusom, ki akarja azt mások arcába tolni?) , de mivel azt hitte, hogy ebben a napszakban úgysem találkozik senkivel a lépcsőházban, pólót kivételesen nem vett fel. Zavarba is jött, mikor mégis mellettünk mentek el a szomszédok, mert úgy érezte, magamutogatónak és/vagy igénytelennek tűnik. Akkor egyszer csinálta ezt, sem előtte, sem utána.

Ahogy más írta, az alulöltözve mászkálástól egy lépésre van a tökvakarászás. Nem tudnám megfogalmazni, hogy konkrétan miért, de én is így érzem, szerintem nagyon találó.

Ha az én szomszédom mászkálna ki alsógatyában, nem fintorognék vagy szólnék be, de magamban erőteljesen azt gondolnám, hogy "mi baja van ennek? Belehalt volna, ha felvesz valamit?"