A barátnőm szülei nem kedvelnek engem. Valakinek valami tipp, vagy ötlet, hogyan tudnék jó benyomást tenni? (további szöveg lent)
A barátnőm és én (Ő 17lesz, én 23vagyok most) 1,5éve vagyunk együtt. A szülei már akkor ellenezték a kapcsolatot mikor ismerkedtünk. Mikor először tudták meg , hogy velem találkozott, bejöttek a helyi parkba ahol egy padon beszélgettünk, és hazazavarták ezután kapott kb egy 2hetes szobafogságot, telefonját elvették, internetet szétbontották otthon, semilyen módon nem tudott kapcsolatba kerülni velem, de megoldottuk néha néha találkozgattunk mikor épp ment a mamájához. Ezután a szülei elfelejtették ,hogy velem meg vele mi volt, mi ezalatt persze titokban találkozgattunk, nagyon megszerettük egymást, nagyon kedves és aranyos lány, nem a szokványos cigizős bulizós eljárkálós lány, nagyon meg akarom becsülni, de a szülei nem kedvelnek engem semennyire, egyszer beszéltem velük de az anyja megmondta ,hogy soha az életben nem akar velem többet beszélni, pedig nem is ismer ,soha nem is beszéltem vele, az apjával beszéltem pár szót, de ő eléggé a felesége pártján áll, és osztja az asszony véleményét, szóval hozzá sem fordulhatok. Telt múlt az idő nagyritkán kiengedik biciklizni velem vagy sétálni , de akkor is csak pár órára, azonkívül meg csak annyit találkozom vele míg kikísérem a buszmegállóba hajnalban ,mikor megy iskolába persze ezt is titokban,nehogy a szülei meglássák mert ugye nem engedik hogy "ilyen sokat vele legyek" Hétvégente ha olyan az idő kijöhet 3-4órát velem, persze nem bicajozunk, hazahoztam már régen, persze a szülei nemtudják. Az én szüleimet már ismeri, szeretik anyumék őt nagyon és a barátnőm is nagyon jól megvan a szüleimmel. Valakinek nincs valami ötlete hogyan tudnék a kedvükben járni? Ennél jobban már nem útálhatnak engem pedig semmit nem tudnak rólam és soha semmi rosszat nem tettem nekik sem a lányuknak, senkinek. Nem iszom, nem dohányzom nem járok buliba, van munkám, de nem vagyok annyira gazdag mint ők... nemtudom mit tegyek, jön lassan a rossz idő , így nem nagyon fogják kiengedni bicajozni sem sétálni már mert nemlehet szerintük. Oda hozzájuk én nem mehetek soha az életben, Ők pedig ide nem engedik. A kapujukba nem engedik ki. Tavaly mikor bejött a hideg idő, kétszer egy héten meg volt engedve hogy hazakísérjem a kapujukig, ennyi volt egy héten meg plusz amit titokban találkoztunk a buszmegállóban reggel 5óra körül meg délután. Én lennék ennyire rossz? vagy mi lehet a gond? Nagyon fáj hogy nem lehetek vele amikor akarok , és csak akkor mutatkozhatom vele ha a szülei kiengedték, mert ha meglát valaki és a szülei megtudják akkor nem találkozhat velem egy darabig, mert sokallják ígyis amennyit velem van. A lényeg hogy nagyon szeretjük egymást és a világon semmiért nem válnánk meg egymástól, csak nagyon rossz hogy 80%ban csak interneten tudunk beszélgetni vagyis inkább csak írogatni egymásnak. Egy alkalommal bepróbáltam az apját , hogy nem-e elengednék hozzánk , bemutatni a szüleimnek a lányukat meg hogy megismerje a szüleimet és viszont.. a válasz az volt rá hogy majd még meg kell otthon beszélni a családjukkal anya apa stb, végülis egyértelmű volt számomra a válasz: NEM , és nem is engedték el hiába kértem meg. Valakinek volt már hasonlóban része? Hogy ennyire győlöljék az embert? miközben semmit nem tettem és mások szerint is "normális" és "rendes srác"vagyok. Valakinek valami ötlet , hogyan tudnék változtatni a helyzeten? A szakítás kizárt, soha nem hagynám el őt és ő sem engem, csak szeretnénk többet együttlenni ha nem is hétköznap, de legalább hétvégén. Nem kívánok senkinek ilyen "anyós és apósjelölteket" Ha van valakinek valami tipp vagy ötlet , hogyan tudnék jó benyomást tenni rájuk , így hogy ők ennyire utálnak engem oktalanul , megköszönném, és további szép estét mindenkinek.
...egy szomorú fiú
a hiba ott van , hogy én már "felnőttebb vagyok" nem engedem neki hogy az iskolából lógjon, csak azért hogy velem lehessen persze szeretném, hogy velem legyen mert imádok vele lenni, de nem ilyen áron. Nem engedem neki hogy lógjon az iskolából sem hogy rontson a jegyein, kitűnő tanuló , nagyon okos lány.
A másik, ő beszél rólam a szüleinek otthon, csak egyáltalán nem kíváncsiak erre a szülei, mos, főz takarít, vasal csak azért hogy jó benyomást tegyen otthon, és hogy esetleg kiengedjék egy kicsit velem sétálni vagy bicajozni a hétvégén, de mintha semmit nem csinált volna egész nap mikor befejezi a takarítást, az anyja flegmán rávágja neki hogy: "még jó hogy kitakarítasz meg ilyenek" nagyon flegmán viselkedik vele az anyja... hiába próbál kedves lenni otthon a lány és dolgos, akkorsem enyhül meg egyik sem. Nemtudom.. korkülönbség, láttam én már máshol 10-en 20-on év korbeli különbségeket is, mindkét nem irányból idősebbnek , fiatalabbnak , nemtudom... nemértem a szüleit.
Ha valóban az a baj, hogy nem vagy elég gazdag, akkor ezen valószínűleg nem tudsz változtatni. Tehát nem tudod megkedveltetni magad sehogy.
Örülj a lánynak, amikor találkozok, és igyekezz nem bánkódni a szülők miatt.
Csak a te szemszögedből ismerjük a történetet, akárhogy is, a szülőknek joguk van a véleményükhöz. Az más kérdés, hogy mennyire van igazuk. Engem is féltettek a szüleim, hányszor maradtam volna tovább a barátaimmal vagy a barátommal, vagy el sem engedtek. Akkor nagyon zavart, de így visszanézve a történetet, talán jobb is így. Az igaz barátaim megmaradtak, nekem meg több időm volt a tanulásra és a családomra, mert 18 évesen meg elköltöztem továbbtanulni, akkor örültem a szabadságnak, mostmár önálló életem van, de hiányzik az az időszak nagyon, még úgyis, hogy nem engedtek el sokszor. Azt tudom, hogy nekem csak jót akartak a szüleim, lehet, hogy a lánynál is ez van. Bár a szüleim senkit sem utáltak, az tény.
Egyébként 1 év múlva 18 éves lesz a lány, és ha ennyire nagy a szerelem, akár lassan majd tudtok gondolkozni összeköltözésen is, abba nem szólhatnak bele a szülei. Vagy azt nem akarod? Lehet, hogy épp ezért van a gond, hogy nem gondolod komolyan, szerintük nincs jövőképed, stb.
hát az összeköltözéshez azért nem kis pénz kell, + az is hogy akkor onnantól én magam tartom el mindent beleértve, persze, szeretnék vele élni de még nem most. Az a baj, hogy a szülei egyáltalán nem akarnak megismerni engem, és így teljesen elítélnek meg nem kedvelnek, pedig nem vagyok én olyan rossz. Jó, vannak rossz tulajdonságaim, de kinek nincs? A lánnyal nagyon jól bánok, szeretem, boldoggá teszem amennyire csak tudom, amikor csak tudom, és amikor módom és időm van rá találkozom vele, még ha az hajnalban is van és akkor is csak 10perc maximum. Nemhinném ,hogy változni fog a helyzet, sosem fognak megismerni , mert kijelentette az anyja , hogy nem kíváncsi rám és soha nem is akar velem többet beszélni... ez nem nagyon esik jól, nemhinném hogy ezt érdemelném. Végülis annyi nyugtató dolog van az egészben, hogy más is járt/jár ilyen cipőben mint én, nem örülök neki egyáltalán mert átérzem, csak eddig azthidtem, hogy csak velem ennyire negatívak a szülei, hát kiderült akkor hogy nem. Próbálok másra gondolni most is, pedig jólenne , ha itt lehetne velem. :/
Egyébként még ha nem írtam volna le, sehová nem jár szórakozni, se buliba se sehová, mindig otthon van , segít a szüleinek meg van egy kiskutyája, azzal van. Nem csinál semmi rosszat, de a szülei ígyis haragudnak rá, véleményem szerint mert én vagyok neki a barátja , de hogy miért zavarja őket? Lehet hogy ennyire írígy az anyja, meg hogy féltékeny , hogy a lányát ennyire szereti valaki? Különösebben nemérdekel, fel is fordulhat az anyja ott ahol van, ráadásul olyan dolgokat találtak ki rólam(alaptalanul) a szülei hogy még magam is meglepődtem... próbálják minél jobban eltávolítani tőlem őt, de nem jön nekik össze, annál jobban szeretjük egymást :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!