Jól tettem, hogy beleszóltam?

Apám SM beteg (nézzétek meg milyen az, ha nem tudjátok), és elég fáradt, ideges szokott lenni. Személyiségéből adódóan is elég furcsa egy egyén, de ezzel nem is lenne baj, ha kisgyerekkorom óta nem veszekedne állandóan anyukámmal. Még ezzel sem lenne gond, mivel egy kapcsolatban kell a veszekedés, de mikor ott tartunk, hogy apám mindenért őt okolja és összehord róla fűt-fát, anyám meg szegény azt sem tudja mit mondjon, plusz már rég bőg stb..Ma is történt egy ilyen incidens, hogy a nővérem véletlen megette apám ebédjét, holott ő azt sem tudta, hogy nem lehet azt megennie.. Apám persze elkezdte a szövegét nyomatni, és végül megint anyámon csattant az ostor, hogy aztán a végén már anyám megint sírt, csapkodta a széket, az ajtót csapdosta stb.. Én meg most már 12 év múlva, 14 évesen először szóltam bele igazán a veszekedésükbe, mégpedig úgy, hogy beordítottam, hogy hagyják abba most, meg hogy nyugalom legyen. Erre persze apám már rám támadt, hogy ki vagyok én, hogy beszólok neki, meg hogy miért szólok bele abba amik őt veszekednek. Mostanra már kibékültek (megint) és arról "vitatkoznak", hogy én miért szólok bele. Szóval ezt szeretném megtudni, hogy szerintetek jó volt-e, hogy beszóltam, vagy hallgatnom kellett volna megint összeszorult gyomorral, hogy miket mondanak egymásra aztán megvárni, hogy végre vége legyen?