Mennyire kell szolgalelkűnek lenni egy anyának?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Sokan olyan azt mondják, hogy az anya teljesen fel kell adja magát és mindent is a gyerekek oltárán áldozzon, ez nyilván túlzás.

Meg kell találni az arany középutat arra, hogy ne hagyd el magad semmilyen formában mégis egy szerető és odaadó hátteret biztosíts a gyerekednek.

Buta példa: ha kívánod a kindert, nem leszel csak azért rossz anya, mert megeszed azt amit amúgy a gyerekednek szántál volna.

Semmenyire. Legyenek feladatai, amiket meg kell csinálnia. Legyen naponta 1 óra, amit fixen a gyerekkel tölt el. Legyenek programok az egész családdal. A házastárssal oda-vissza törődjenek egymással, áldozzanak időt arra, hogy beszélgessenek, programozzanak egymással.

Olyan társat kell választani, akinek napi feladat a háztartás rendben tartása.

A gyerek meg ahogy nő, úgy be lehet vonni. Törlőrongy, törölje le az asztalt, szekrényeket, hűtőket. Kis söprű kis lapát, mehet vele takarítani. Stbstb. Nyilván játék, nyilván nem lesz olyan, mint lennie kéne, de meg lehet tanítani, hogy a napirendben benne van az is, hogy pakolunk, takarítunk. Egyre több mindent rá bízni (nem mindent), a szobáján kívül is. És már is hárman vagytok, akik fentartják a rendet.

A kinderes jó példa, de nem a gyerekét esszük meg! Hárman vagyunk, hármat veszünk, mindenki kap egyet, amit x napon megeszik. Csak arra a napra kapja, így nincs irigykedés. Ebéd utáni szuszi alatt el lehet majszolni. Meg kell mondani a gyereknek, hogy ez anyáé, anya fogja megenni az egészet úgy, ahogy a gyerek is megehette.

Ha van hobbija, akkor a házastárssal próbáljanak olyan napirendet kialakítani, hogy a héten néhány órában lehessen hobbizni. A házastársnak is.

Szerintem ez nem anyai szetep kerdese hanem karakter kerdese.

Mindenki ahogy jonak tartja.

Pl nekem parommal van egy 1 eves babank. Ha a gyerekemrol van szo akkor magam ele helyeztem eddig mindig... Es szerintem ez igy OK is.

Viszont a parommal Mar mas a szitu, bizony nagyon még tudom mondani neki a magamet ha szethagy mindent es lusta es Latszik hogy azt hiszik en majd ramolok utanna ahogy az anyja...

Én máshogy is tudom értelmezni a szolgalelkűséget ebben a kontextusban, lehet lepontozni, mert nem vagyok feminista. Nekem már az az volt, hogy gyereket vállaltam. Ez egy áldozat. És k*rva nehéz volt egyszerre otthon is helyt állni, meg a munkahelyen és még a férjemnek is ugyanúgy nő lenni és még saját magammal is foglalkozni, hogy csak egyedül lehessek néha a saját gondolataimmal. Minden nő aki ezt csinálja és bírja, abban van valamennyi szolgalelkűség szerintem.

Annak ellenére, hogy újra bevállalnám mindkét gyerekemet, elismerem, hogy k*rva nehéz volt. Sokszor csak sodródtam az árral.

Nyilván abban a környezetben, hogy a nőnek úgy kell szolgának lennie, hogy semmit nem csinálhat, csak egy pontra fókuszálhat, az pedig a család (legyen tiszta a ház, legyen főtt étel, gondozza a gyereket, ápolja le a férjét) és hibát se vétsen, anak már teljes mértékben kizártnak kellene lennie a mai világban. Az nem szolgalelkűség, hanem szószerint rabszolgaság.

Nyilván ez is kétoldalú, ha van olyan nő, akit csak ez tesz boldoggá.